Bréking: no para, lesz meló :)

Provokátor kollégám és hűséges olvasóm felhívta rá a figyelmemet, hogy biza elég hervasztóra sikerült a legutóbbi bejegyzés. Remélem, azért nem mindenki riadt el a távmunka-kereséstől. A stílus talán annak köszönhető, hogy eléggé álmosan írtam (mivel este jut időm a blogra, ez előfordul), és ez valószínűleg érződik is rajta. A mondanivalót viszont fenntartom: ne bízzunk akárkiben, csak abban, aki megérdemli. Azt pedig honnan tudjuk? Vagy bizonyította (ismerjük), vagy utánanézünk. Ennek vannak hálistennek elég egyszerű módszerei, az eredmény pedig garantált. A fent leírtak szabadon alkalmazhatók "közelmunka" keresésekor is, hiszen miért kéne bármikor bárkinek is bedőlnünk?

Azt pedig soha senki nem mondta, hogy távmunkában végezhető melót találni könnyű. Vagy nagy mázli kell hozzá, vagy nagyon sok kapcsolat és utánajárás. Vagy mind a kettő. És nem árt némi tudatosság is - na ebben tudok segíteni.

A következő poszt hasonlóan falrengető lesz a jogokról és elvárásokról, remélem, némelyeknek visszahozza az önbizalmát.

És a végére egy szolgálati közlemény: a blog tartalmát elkezdtem feltenni a blog.hu-ra (Távmunkásnő blog ott is ), és feltehetően a médium központi helye okán fürdöm a kommentekben, legalábbis egyelőre. Pár napon belül felteszem oda is az itteni jobb írásokat, azután az új tartalmak már oda fognak átköltözni. Amikor ez megtörténik, természetesn szólok.

Szép napot nektek :)

Távmunka-kompatibilis cég - a második tipp

Informálódj a cégről!

Mondom ezt mind azoknak, akik távmunkás állást keresnek, mind pedig azoknak, akik távmunkásként vesznek részt projektekben. Saját tapasztalatom inkább ez utóbbiról van, nem is ok nélkül. Távmunkásnak lenni ugyanis bizalmi helyzetet feltételez. Aki nem a cég telephelyén szeretne dolgozni, hanem mondjuk otthon, az számítson rá, hogy nem azonnal fog menni, legalábbis alkalmazottként nem. Előbb bizonyítani kell, valahogy úgy, mint egy előléptetésnél. Az mehet ki a cég irodájából, és teheti ki magát nagyobb munkamorált, lojalitást és adatvédelmet érintő kísértéseknek (hiszen nincs szem előtt, a kisördög pedig csak nagyon kevesekből hiányzik), aki már bizonyított: korrekt, megbízható, óvatos munkatárs. Magyarul: feltehetően bizonyos időt le kell húzni egy cégnél ahhoz, hogy ott távmunkássá válhassunk.

Természetesen vannak olyan munkaajánlatok, amelyek kimondottan távmunkára készültek - ezek azonban túlnyomórészt projektmunkák, az esetleges további megbízások reményével.

Aztán vannak azok a cégek, akik átveréseket kínálnak, szépen becsomagolva. Egy kis fifikával azért fel lehet őket ismerni. Gyakorlat: ha beütjük a Google-be a távmunka keresőszót, simán szűrhető, melyik találat takar gagyit, mást, becsapást.

Valószínűleg madárnak néznek, ha

- a találat kulcsszólista része (ezzel dolgoznak az állásközvetítő site-ok): ilyenkor többnyire szó sincs távmunkáról, a kifejezés csak csalogatásra való;
- a honlapra rákattintva szó nincs a munka jellegéről, hanem valamilyen ködös problémát találok, amelyre a tulajdonos cége/hálózata, ó mily érdekes, épp tudja a megoldást. Nem kell mondanom, milyen oldalak élnek ezzel a módszerrel;
- különösen gyanús, ha a probléma éppen az én pénztelenségem, illetve agyonhajszolt
életmódom, amit heti pár óra munkával íziben orvosolhatok, ha letöltöm/regisztrálok/befizetem. Csak ma éjfélig, már csak három hely van. Munkáról egy szó sincs.

Ez azonban még semmi. Hiszen pillanatok alatt rájövök, hogy senki nem akar munkát adni, a többi meg magánügy (én gyakran regisztrálok, letöltöm, mindig lehet mit tanulni, ha mást nem, azt, hogyan ne csináljam a dolgomat. No befizetni azért nem szoktam emiatt). Az igazi duplafenekű kofferek akkor kerülnek be a képbe, amikor munkát, sőt távmunkát akarnak adni. Először is ott, hogy kinek/minek dolgozom.

A neten aránylag könnyű tetten érni a fantomcégeket. Pik-Pok, kedves marketing-blogger barátném a marketingizéken úgy mondja: az internet azért jó, mert kis keresgéléssel mindenkiről mindent meg lehet tudni. Ez persze sarkítás, de közel jár az igazsághoz.

Ha egy cég honlapján nincs komplett impresszum, cégadatok, kontakt személy rendes (telefonos és e-mailes) elérhetőséggel, horribile dictu ügyfélszolgálati idő, akkor kezdhetek gyanakodni. Ha maga a honlap ingyenes tárhelyen van, illetve a megadott kontakt ingyenes e-mailcím, akkor az már több is, mint gyanakvás.
Ha megvan legalább a vállalkozás/szervezet neve, akkor érdemes utánanézni vagy az e-cégjegyzékben, vagy, ha nonprofit szervezetről van szó, akkor a birosag.hu nonprofit jegyzékében. Ha egyikben sem találom, lehet menekülni. Amennyiben már becsaptak, és utólag járom végig a keresgélést, még megnézhetem, kié az inkriminált domain. Ha nincs cég/szervezet/vállalkozás a dolog mögött, többnyire öngyilkosság szóbaállni velük.

Amennyiben találtam céginformációt valahol - legjobb jel, ha mégis a honlapon, akinek vaj van a fején, nemigen meri nyilvánosan lobogtatni a cégét - , lehet továbbmenni a kereséssel, és kulcsszóként beírni a cégnevet. Valószínűleg kell némi idő, amíg használható eredményhez jutok, vagy mert kevés az infó, vagy mert túl sok, de megéri. Mindenesetre minden forrást kritikával kell kezelni, és semmiképpen nem szabad egy oldalról jövő ismeretek alapján dönteni. Tehát a neten talált infók forrását is ellenőrizni kell. Cégek esetében legjobb adatbányász az adóhivatal, legalább ők is jók valamire.

Végre találtam egy olyan céget, amelyiknek van rendes honlapja, rajta korrekt adatok, a cégjegyzék is azt mondja, okésak, sőt az adóhivatal sem tud róluk semmi csúnyát, sőt még távmunkást is keresnek, nos, innentől tekinthető az ajánlat legalább félig komolynak.

Folyt. köv.: Ismerd a jogaidat!

Hét tipp átverés ellen - Vidi Ritának ajánlom :)

Pár napja-hete megy a vita Vidi Ritával a tavmunkajog.blog.hu -n arról, hogy a vállalkozásban, szabadúszásban, megbízással stb. végzett munka is minősülhet-e távmunkának. Ahhoz ugyan kevés most a munícióm, hogy ennek hátterét részletesen kifejtsem, de muszáj reagálnom egy dologra. Rita egyik fő érve, hogy a távmunka esetében különösen kiszolgáltatott munkavállaló védettebb, ha alkalmazásban áll. Én azt gondolom, védekezni elsősorban a csalás, szélhámosság, becsapás ellen kell, erre pedig a mai magyar rögvalóságban az alkalmazotti státusz önmagában nem elég. Ahhoz, hogy ne verjenek át, képben kell lenni. Tájékozódni kell, és tudni, hogy ezt hogyan lehet.

Mivel nagyon élveztem a múltkori "tíz tipp"-formát, megkísérlem felelveníteni most is, talán egy kicsit komolyabban. Mivel a téma bőven megér egy misét, valószínűleg több bejegyzésen keresztül fog húzódni a taglalása.

Tehát az én verzióm ezúttal hét pontban arról, hogyan védekezz átverések ellen:

1. Tudd, mit akarsz!

2. Informálódj a cégről!

3. Ismerd a jogaidat!

4. Légy tisztában vele, mit várhatsz és mit nem!

5. Mindenben állapodj meg!

6. Mindent vettess papírra!

7. Ne dolgozz ingyen!



1. Tudd, mit akarsz!

Egyfelől azt, mi távmunka, és mi nem. A távmunka döntően szellemi munkát takar, amely vagy amelynek végeredménye informatikai eszközök segítségével jut el a munkáltatóhoz. Például tipikus távmunka a programozás, a fordítás, az adatrögzítés, szerkesztés, írás, adatbázis-feltöltés, sőt az online marketing is végezhető így, de nem távmunka a borítékolás, fülbevaló-összeszerelés, hálózatos értékesítés (még akkor sem, ha értékesítési honlapon keresztül történik, hiszen fizikai termékek utaznak).

Ha már tudod, hogy a passzívjövedelmes honlap (otthon dolgozol ugyan, de nincs munkáltató/megbízó, nincs telephely, amitől távol légy) és az mlm-hálózatépítés nem távmunka, akkor nézz utána, mi az, ami a maradékból neked megfelel. Vagy a másik oldalról: vedd számba, mi mindenhez értesz, aztán nézz egy listát, mit lehet ebből távmunkásítani (pl. a Távmunka tanácsadó c. könyvben találsz ilyet).

Amikor megvan a "tartalom" (mit fogsz távmunkában végezni), jöhet a "forma", szó szerint. Kiegészítésképpen vagy főállásban? Jelenlegi munkahelyeden vagy másutt? Egy vagy több helyen? Alkalmazottként vagy külsősként? Külsősként milyen feltételekkel? Egyáltalán, mennyi pénzt akarsz keresni, mennyi munkával?

Érdemes tartalomra és formára is több változatot kidolgozni, mert nem biztos, hogy az egyetlen, az ideális azonnal keresletre talál. Több ötletet is lehet futtatni párhuzamosan (én pl. egyszerre keresek fordítóként, kutatóként, íróként munkákat), vagy egyszerre csak egyet, de mindegyik kipróbálására csak egy adott időt adni (egy ismerősöm a vállalkozásában kb. fél évet ad egy-egy új ötletnek).

Ha ilyen megfontoltan indulsz, kisebb az esélye, hogy bedőlsz az első "csodaajánlatnak", vagy kétségbeesésedben beleugrasz egy elsőre is rossznak tűnő lehetőségbe.


Folyt. köv.: Informálódj a cégről!

Elszigetelődve, beszűkülve?

Ezt a posztot két gondolat ihlette:

Egy. A nemrég felröppent gyes-megkurtítási vita kapcsán számos olyan megjegyzés elhangzott, amely érvként hozta fel: a kisgyermekkel évekig otthon "kuksoló", "bezárt" anya óhatatlanul beszűkül - ez egy finomabb szinonimája a "pelenkaszagúan elhülyül" szószerkezetnek. Nem tudom, menedzselt-e valaki itt több gyermeket, plusz a közösségi logisztikájukat, valamint a teljes családi működést évekig, akár főállású "inaktívként" (grrrr, de mérges vagyok erre a statisztikai megjelölésre). De aki igen, annak erről biztosan árnyaltabb a véleménye (nekem spec. az).

Merthogy bezárva az ember akkor van, ha valaki kívülről rányomja az ajtót, és elfelejt saját kulcsot adni. A kismamának pedig azért általában van kulcsa. Igaz, ilyenkor sokkal inkább rajtam múlik, hogy kinyitom-e az ajtót, van-e kedvem beengedni valakit, vagy netalán felszerelkezni a kölökkel, és menni valahová (és ha igen, hová). Ez macerás, de ha van hozzá energiám, igényem, akkor menni fog. DE nagyon fontos: ilyenkor kézbe kell venni az irányítást, mert a barátok-rokonok-munkahelyek vagy azt hiszik, hogy minden úgy megy, mint korábban, vagy azt, hogy a kismamát nem szabad zavarni. Ha ez nekem így nem jó, jelezni kell, nincs mese: meg kell mondani, mit és hogy szeretnék, most mire vagyok kapható, és mire nem. Mondom ezt a rengeteg okosságot úgy, hogy masszív szülés utáni depresszióval küzdöttem mind a kétszer, és volt olyan barátom, aki a gyermekszülés tényére eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Szóval beszűkülni az fog, akinek ez nincs ellenére - az viszont ezt gyerek nélkül is kényelmesen megteheti (sőt általában meg is teszi). Viszont hogy ezt kismamai sapkában egyfolytában bizonygatni kell, öreg hiba, öreg sztereotipizálási hiba.

Kettő. A távmunkavégzés körül folyamatosan potyognak a munkavállalót az elszigetelődéstől féltő, vagy munkavállalóként azt félő vélekedések (képzavar). Kb. olyan formában, hogy "jaaaaj, de egész nap otthon ülve nem fogok senkivel találkozni, csak verem a gépet, lemaradok mindenről...". Vagy "óóóó, de az a munkatársunk majd úgy érzi, mindenből kimarad, mert nincs itt a pezsgő irodai életben, se egy közös ebéd, se egy munka utáni sörözés, semmi céges program..."

Álljunk csak meg egy szóra! Miért nincs? Miért ne lehetne munka után együtt sörözni? Elvégre a söröző általában nem az irodában van... az meg olyan mindegy, hogy otthonra, vagy a másik épületbe/emeletre csörgetek oda neki, hogy "dobjunk már be egy pofa sört". Az ebéd már neccesebb (irodai étkezde, messzi otthon), de valljuk be: egy irodában dolgozók között sem mindig jön össze. Nincs céges program? Hogyhogy? A távmunkás nem kap meghívót? Nem osztják be tréningre? Nem jöhet el a karácsonyi partira? Miért nem? Ilyet csak az mond, akinek gőze sincs arról, hogyan működik a munkatárs, illetve a munkahely "kihelyezése". Mert hát azért a távmunkás is ugyanúgy a céghez tartozik, mint a telephelyen dolgozó, nem? Jól néznénk ki, ha mondjuk a területi képviselők (jellegzetes mobil távmunka) nem számítanának munkatársnak...

A másik félelem, miszerint senkihez nem szólhatok egész nap, és a végén elfelejtek beszélni, egy kicsit hasonlít a gyes-beszűkülés réméhez: sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja.
Először is: csak nagyon-nagyon kevés távmunkában végezhető tevékenység van, ami nem kívánja meg a rendszeres és folyamatos kapcsolattartást (nekem momentán mindössze egy hosszú könyv fordítása jut eszembe példaként, de mivel ilyet még nem csináltam, lehet, hogy ez is tévedés). Innentől pedig miről is beszélünk? Otthon dolgozom (mondjuk), időről időre e-mailezek, telefonálok, van Skype, MSN és egyéb nyalánkságok. Nem is szólva arról, hogy általában azért időnként csak be is kell menni a céghez egy-egy személyes megbeszélésre, egyeztetésre stb. Ha pedig távmunkaházba járok be mindennap, huszonegy másik szerencséssel egyetemben, vagy éppen mobil távmunkás vagyok, akinek az a dolga, hogy mászkáljon, meg emberekkel beszéljen, végképp értelmét veszti a kérdés.

Ha pedig gyerekem van, akkor mind karácsonyipartizni, mind sörözni, sőt még dolgozni is csak úgy tudok, ha vigyáz rá valaki. Akkor meg nem mindegy, hogy távol vagy mégis közel? Így is, úgy is lőttek az elszigetelődésnek. Sőt a beszűkülésnek is :)

Hogy stílszerűek maradjunk: benzin és távmunka

...csak első pillantásra állnak igen távol egymástól. Másodikra azonban világos az összefüggés: az otthon (vagy a közeli kávézóban) dolgozó munkaerő kevesebbet autózik, tehát kevesebb benzint használ - következésképpen útiköltséget takarít meg. Most kiderült azonban, hogy a folyamat visszafelé is működik. A magas benzinár lehet az egyik tényező, amely előmozdítja a távmunka terjedését.

Az evolúció nagy ugrásai

A computerworld.com bloggere szerint az evolúció - tegyük hozzá: különösen a kulturális evolúció - nem fokozatosan, hanem nagy ugrásokkal, hirtelen váltásokkal halad előre. Egy-egy környezeti tényező hatását kivédendő ugyanis az egyedeknek igen gyorsan kell túlélési technikákkal előállniuk. Esetünkben ilyen környezeti tényező a magas üzemanyagár. Mivel alternatív, olcsóbb üzemanyag-forrásaink egyelőre elhanyagolhatók, a cégeknek magára az utazás tényére kell hatniuk ahhoz, hogy az útiköltségek mérséklődjenek. Erre pedig a legkézenfekvőbb megoldás az, hogy nem kényszerítjük ez embereket utazásra a munkához, azaz a lehetőség a távmunkavégzésre (szigorúan mint munkaszervezési formára).

Hetente legalább egy távmunkanap

A Reuters forrásai szerint máris elindult a távmunkáltatási hullám: a cégek egyre-másra bátorítják szellemi munkásaikat arra, hogy legalább heti egy munkanapot távolról dolgozzanak. Még a fizikai jelenlétet kívánó munkáknál (pl. portaszolgálat) is bevezetik a négynapos munkahetet.
A fehérgalléros munkaerőnél pedig hamarosan akár extrém távmunkahelyzetek is előfordulhatnak, s valóban gyakori lesz a tengerparton, sziklán, mezőn laptopozó dolgozók látványa.

Digitális nomádok, kulturális korlátok

Ha már az evolúciónál tartunk, a távoli munkavégzés lehetősége már megszülte a maga gyermekeit, a digitális nomádokat. Ezek az emberek, hordozható IKT-eszközeik és projektjeik révén, bárhol, bármikor képesek dolgozni. Sokan "nomád módra", egy-egy erre a célra kiképezett kávézóban ütik fel a tanyájukat a nap legnagyobb részében - egyfelől hogy ne otthon, másfelől hogy ne egyedül dolgozzanak. Ez azonban nem munkahely-pótlék, hiszen mind munkakörnyezetüket, mind társaságukat maguk választják meg.

Adottak az eszközök, adott a szándék - a távmunka robbanásának most már "csupán" kulturális akadályai vannak: ragaszkodás a hagyományos munkarendhez és a munkamorál tehetetlensége. Ha ezek ledőlnek, valószínűleg gyökeresen átalakul a munka világa.

Az eredeti cikk a minok.hu-n:
http://www.minok.hu/node/4223

Angol forrás:
http://blogs.computerworld.com/high_gas_prices_promote_digital_nomad_lifestyle

Darabokra szét

...mármint esek. Néha. Rendszeresen. Ez nagyon ciki, főleg így nyilvánosan bevallva (micsoda munkaerő az ilyen?!), de mindenki szépen szálljon magába, tegye a szívére a kezét, aztán lökje a magasba - de csak akkor, ha soha életében nem hullott szét, amit éppen csinált. Munka, háztartás, gyerek, élet, akármi.

Nekem most speciel a munka. Honlapot elemzek - próbálok. Mára van hét darab, négy különböző szempont szerint. Estére még kettő. Imádom ezt a munkát, de a harmadiknál rá kell jönnöm, hogy egyre rövidebbek az elemzések, ami nem kóser, mert igenis mindegyikben külön benne kell lennie minden részletnek, még ha tökegyformák is. A negyediknél már nem tudok koncentrálni. Ugyanazt látom lilában magam előtt, pedig ez dán, az előző meg lengyel volt.

Le kell állni egy kicsit. Nem baj, van meló ezerrel, akkor most csináljunk mást. Gyorsan megnézem a maileket, erre reagálni kell, most azonnal, hoppá, innen nem tudok chellót küldeni, nincs szerver. Nyomás a gmailre, vissza a fiókomra, átmásolni a levélszöveget, be a gmailbe, vissza a fiókhoz, mert ottmaradt a címzett neve...

Felrakok némi tartalmat is (még mindig összefolynak az elemzendők), húha, az a honlap nem érhető el, erről sürgősen szólni kell az üzemeltetőnek, de nem a chellóról, csukd azt be... még jó, hogy az ő címét vágom kívülről. Hát tartalmat nem teszek most fel, na talán a másikra, ott meg vár négy kész cikk, ki kell engedni őket. Gyorsan kenek hozzájuk valami képet, azt le kell tölteni, keresgélni, te jó ég, a böngészőmben 15 (!) ablak van nyitva, jobb, ha nem is gondolok rá... ja, írni is akartam, hol is van az előkészített anyag? Word kinyit, de már nyitva van több doksi is, mindegy, lesz még egy.

No fent vannak, képpel, a soroknak is van vége, mehet ki élesben.

Hopp, közben kopog a Skype, az egyik főnököm idelőtt két tartalomtervet, fejezzem be. Tegnapra. Jó. Mi van a honlapokkal? Jól vannak, köszönik. Tartalomterv, tartalomterv, ez megvan, elküldjem? Még ne, a végén még lereagálja estig, este pedig NEM fogok dolgozni, valami idő a törpéknek is kell...meg az apjuknak ;) Postázandó.

Honlapok. Na még egyet, úgyis mindjárt mennem kell. Megvan a negyedik. Estére maradt öt. Áááá, honlapra. Holnapra.

Nyomás, kölök megőszül a bölcsiben, másik az oviban. Laptop lecsuk, szemrehányóan villog, ki is kellene kapcsolni. Tűzróka, bezár - 18 lap van nyitva, biztosan bezárja őket? Be. Word, bezár. Igen, az egész csoportot. Lekapcs. Igen, egész biztos. Telefon. Nem, nem nézem már meg. Nem, majd este. Vagy holnap. Vagy na jó, még ma.

Nyaralni akarok...

Munkába járás ideje - mennyit is töltünk vele?

Átlagosan öt évet, de van, aki akár tizennyolcat is aktív évei alatt, mondják a brit kutatók. Nekem, amikor gyerekek előtt bejártam, elhanyagolható volt a napi táv: akkoriban mintegy tíz perc sétára laktam a munkahelyemtől. Három és fél év alatt, havi húsz munkanappal számolva összesen 280 órát, azaz 11.67 napot töltöttem ide-oda mászkálással. Azóta költöztünk, további nehezítésként pedig szültem két gyereket is. Ha a jövő héttől újra oda járnék dolgozni, a következőképpen festene a napi logisztika:

A munkaidő reggel fél nyolckor kezdődik. Ez azt jelenti, hogy nekem legkésőbb 7.00-kor fel kell szállnom az aktuális buszra, és amikor leszállok, lóhalálában vágtáznom még mintegy öt percet az irodáig. Mindezek előtt felkészíteni és a reggelizőasztalhoz toloncolni a csemetéket, hogy Apának csak fel kelljen pakolnia őket, és szétszórni a különböző közösségekbe.

Amikor Apa utazik, és hajnalban indul, összekuszálódnak a szálak, mivel az óvoda reggel hétkor nyit. A bölcsőde ugyan korábban, de az bezzeg nem a mi közelünkben van, hanem a munkahelyemtől nem messze. Csak ott volt hely, örülök, hogy ez is van. Tehát először a nagylányt kellene leadni az óvodába, de akkor nem érek be idejében. Autóval megoldható lenne a dolog, de azt ugye Apa elvitte magával.

Ha nagy nehezen mindenki a helyén van, kezdődik délután a második felvonás. Munkaidő négykor zárul, már ha nem kell(ene) tovább bent maradni. Bölcsőde este hatig van nyitva, óvoda ötig. De most fordított a sorrend: először a törpét kell begyűjteni hazafelé menet, aztán teperni a nagyért az oviba, hogy ne kóvályogjon elveszetten az ügyeletes csoportban, a már klakkban-frakkban toporgó, indulásra kész óvónő mellett. Tehát: négykor kilövés.

A bölcsődébe nincs tömegközlekedés, gyalog bő tíz perc. Négy óra tízre beesek, rekordidő alatt kivakarom a porontyot, majdnem nyár van, nem kell sok ruha: mondjuk negyed ötkor elindulok vele. Nem egészen hároméves lábakkal mérve nyolc perc a buszmegálló, de nem azé, amelyik házig visz. Fél ötkor buszra is tudunk szállni, ha nagyon nagy mázlink van.

Amikor a busz igazán siet, harmincöt perc alatt vagyunk az óvodánál. Gyerek már az utolsó az egész terepen, hiszen elvileg öt perce bezárt az intézmény. És ez az abszolút ideális állapot, amikor minden időben érkezett, és nem jött közbe semmi.

Tán megoldás lenne, ha én vezetnék, de akkor Apa buszozna, nem volna, aki este még bevásárolna, amúgy pedig kocsival sem igen ér haza este nyolc előtt.

Mennyi is akkor az annyi? Reggel mindenestül minimum negyven perc (buszhoz ki, buszról le), délután minimum hatvanöt. Tizenöt perc híján két óra. Nem a fővárosban. Három és fél év alatt ez 61 nap lenne. Két hónap. Most már elhiszem azt a tizennyolc évet is.

www.torzitonet.hu

A net ugyanis torzít. A magyar net még inkább. Ezt mondjuk eddig is tudtam, egészen pontosan azóta, mióta anno 99-ben, frissen végzett kommunikációs szakemberként rákerestem brahiból a „kommunikáció” kulcsszóra a gugliban. Az első 400 találatot néztem végig, 80%-uk mobiltelefon-reklám volt. Jelentem tisztelettel, a helyzet kilenc év alatt sokat változott. A kommunikáció már kezd a helyére kerülni. A távmunka...hát az még nem. Bár most már nincs annyi türelmem és időm, mint akkoriban, de egy keresést megért a "távmunka" is. Kb. tíz oldalt pörgettem végig, lássuk az eredményeket:

Ma az első találat a CD-jogtár, ami még egészen oké, legalább nem tévedhetünk nagyot (már ha van időnk megkeresni, melyik törvény szól a távmunkáról). A harmadik a European Telework Development statisztika-oldala - és a másodiktól kezdve elindul a "passzív jövedelmet termelő weboldalak" és a hálózatépítők dömpingje. Átlag találat-oldalanként van egy-egy cikk is, a többi három csoportba sorolható: azonosíthatatlan repülő honlapok (amik ki tudja, hogyan, mindenkit milliomossá tesznek), azonosítható MLM-klónok (nem, nem szeretem az MLM-et, ráadásul az nem is távmunka), valamint állássite-ok jobbára üres állás-kategóriái. Egyetlen kivételt találtam: borítékolós stb. munkákat ajánlott rózsaszíncsekkes fizetésért egy nő. (LEGELSŐ alapszabály MINDEN munkakeresésnél, hogy ne állj szóba azzal, aki pénzkéréssel nyit.)

Szóval a magyar web szerint egykor a kommunikáció = mobiltelefon, ma pedig a távmunka = üzleti célú weboldal. Hálózatépítős vagy/és passzívjövedelmes. Hiába van Magyar Távmunka Szövetség, hiába vagyunk mi, MINők, hiába van a SEED Alapítványnak atipikus munkaformák képzése, és hiába van persze minden távmunkaközvetítés alfája és omegája, Wesselényi Andrea. Ha egyszer a Google nem ezt látja...

Frissítés: hála a gugnak, bejegyzésem gyorsan avul :) Ma ez a helyzet. Első helyen a tavmunkainfo.hu, a következő minimum kettőn is informatív oldalak vannak.

Tíz tipp, amivel biztosan NEM jutsz távmunkához

A múltkoriban a második minőkös távmunka-konferencián, a szünetben beszélgetve merült fel - ha jól emlékszem, Petrényi Szilvi mondta -, hogy akárhogyan is tépjük a szánkat itt vagy bárhol másutt (Szilvi mondjuk pl. a távmunkaszövetségben is), még mindig dőlnek a levelek meg az érdeklődők, akik "akármilyen távmunkát" keresnek. (Nemrég a buszon én is belefutottam egy ilyenbe. A lány ápolónő volt, de hálistennek azt legalább nem mondta, hogy ezt akarja távmunkában csinálni.) Szóval arra gondoltunk, hogy tán meg kellene fordítani a dolgot: ne azt mondjuk, hogy mit kellene csinálni - szakmára, piacképességre, hozzáértésre meg ilyenekre fókuszálni, ismeretségeket keresni -, hanem hogy mit nem szabad még véletlenül sem. Aztán valaki rám dobta, hogy ha már blogolok, igazán megírhatnám...

Tehát most jön az én tíz nap alatt variációm (különös melegséggel ajánlom azoknak, akik kedvelik a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt c. filmet):


Hogyan ne találjunk munkát (különösen távmunkát) tíz lépésben?

1. Siránkozz! Hivatkozz a világ minden szociális és személyes hátrányára, valamint arra, hogy milyen iszonyú régóta keresel munkát, és semmit sem találtál. A munkaerőpiac kimondottan szociális jóléti fórum, hát nem?

2. Lobogtasd, milyen elfoglalt vagy! Akárhány gyereked van, emlegesd őket kor, nem, név és jellemző betegség szerint. Jelöld meg, pontosan hol laksz - ha világtól elzárt tanyán, az külön pluszpontot jelent. Ki ne felejtsd, milyen rossz a közlekedés onnan bármilyen sűrűn lakott helyre.

3. Fejtsd ki részletesen, mennyire nincs pénzed önképzésre! Ebből világos lesz, mennyire előre szeretnél lépni, és ezért mi mindenre vagy képes.

4. Még véletlenül se jelölj meg konkrét elképzeléseket! Magadban sem! Nincs is annál jobb, mint a vakvilágba munkát keresni. Hiszen így senkinek fogalma sem lehet arról, mire is használhatja a tudásodat, sőt egyáltalán, milyen tudásod van.

5. Ha önéletrajzot küldesz, ömlessz bele mindent, amit csak találsz! Imádni fogják a feng shui- és kertészeti tapasztalatokat egy adatrögzítői jelentkezésben. Semmiképpen ne próbálj meg az adott munkához szükséges képességekre fókuszálni, az csak untat mindenkit.

6. Ne bajlódj azzal, hogy a munkaadó szempontjából próbálod nézni a dolgot! Sokkal emberibb kizárólag a magunkét hajtogatni, és mennyire kellemes...

7. A piacnak a közelébe se menj! Nehogy piackutatást végezz, attól csak elkámpicsorodik az ember. Úgyis minden jó ötletet ellőttek már legalább hatszor. Meg ami Ámerikában bejött, az itt is működni fog.

8. Akarj mindent azonnal! Ess be az utcáról, és követelj bejelentett főállást, otthon végezhető beosztásban. Nyomulj rá mindenkire, aki körül elhangzik a távmunka szó, és kérj tőle munkát. Ne foglalkozz vele, hogy nem értesz hozzá. Majd adja magát valahogy. Eszedbe ne jusson tervezni, úgyis másképp lesz minden.

9. Higgy el mindenkinek mindent! Milliomos lehetsz egy perc alatt, annyi mindenkinek sikerült már :) Szerződés, cégadatok? Ugyan már, bízunk egymásban, nem? Hát persze...

10. Vágj bele minden előképzettség nélkül! Nem kell ehhez az egészhez említésre méltó számítógépes tudás...á, netes meg végképp minek. Dolgozik az a net helyetted is.

Remélem, beválik... vagyis inkább biztos vagyok benne. Be lehet perelni, hogy csodadoktor vagyok :)

"Akkora kavar, mint ide Lacháza"

A fenti épületes mondatot egyik barátnőm ejtette ki a klaviatúrájából, amikor elolvasta ezt a cikket. Én pedig első indulatomban majdnem írtam a szerzőnek, de aztán mégse. Inkább itt beszélem ki magamat, elvégre ez a blog többek között erre való.

Szóval: a linkelt iromány combos fogalomzavarral dolgozik: a távmunkával keveri mind a kiegészítő munkát, mind a bedolgozást, mind a hálózatépítést. Pedig: a távmunka - jobb későn, mint soha - hivatalos definíció szerint nem más, mint az infokommunikációs eszközök segítségével, a munkáltató telephelyétől-székhelyétől fizikailag távol végzett munka. A törvény (legközelebb becsszóra megkeresem, pontosan hányas számú) még annyit tesz hozzá, hogy az "igazi" távmunka alkalmazásban végzett ügy.

Na most. Kiegészítő munkát is persze lehet távolról végezni, ellenben távmunkában teljes megélhetést is lehet szerezni, bejelentett, emberi fizetéssel. Kiegészítő munka az újságkihordás, a borítékolás, a hólapátolás és a fórum-moderálás, de ezek közül csak az egyik távmunka (lehet tippelni, hogy melyik). A bedolgozás is persze szintén lehet távmunka, feltéve hogy számítógép előtt ülve, és/vagy az eredményt neten keresztül elküldve csináljuk a dolgot. Tehát a fülbevaló-összeszerelés bedolgozás ugyan, de nem távmunka, hiába meredek közben a monitorra. A hálózatépítés meg... arról inkább ne is beszéljünk. Azzal nem az a baj, hogy nem táv...

A cikk felütése egyébként így néz ki:
"Mivel nagyon sok tévhit, legenda, pletyka és rossz tapasztalat kering az interneten a különböző távmunkákkal kapcsolatban, elhatároztuk, hogy ma keresünk egy nekünk való állást.

Nem vágytunk nagyra, célunk egy olyan munka elnyerése volt, amivel lehet is pénzt keresni, és ha nem muszáj, ne kelljen előre fizetni érte, lehessen otthonról végezni, vagy legalább részmunkaidőben."

Szóval akkor mit is keresünk? Pénzt, ez világos. De itt meg is áll a dolog: valamit, amivel pénzt lehet keresni, lehetőleg nem teljes állásban, ámde minél hamarabb.

Már bocs. Ha valaki állást keres, vajon úgy indul neki, hogy "na akkor most akármilyen munkát, tökmindegy, ha nem értek hozzá, csak fizessen?" Ja, biztosan van ilyen is. Ez lenne az általános?

Az írás szerzője ezek után sorra veszi a különféle átvágásokat, amelyekkel e fókuszált keresés során találozott, és amelyek lényege többnyire az, hogy a jelentkező fizessen, aztán milyen jó lesz neki. Ezt követően sajnálkozik, hogy egy nap alatt csak átverésekbe futott bele, majd levonja a konklúziót:

"Hiába a sok e-mail, telefon és ajánlat átböngészése, nem sikerült rendes kiegészítő munkát találni magunknak. Vagy azért, mert nem jó helyen próbálkoztunk, vagy pedig azért, mert Magyarországon még mindig elsősorban a valótlan távmunkák ajánlatai keringenek az interneten."

Azért azt jó lenne tudni, pontosan hol és mit is keresett. Talán neki is jó lenne.

Szolgálati közlemény 2. Farkas Anikó dr. különleges figyelmébe

Kedves Dr. Farkas Anikó!

Sajnos csak most vettem észre, hogy kapcsolatba kíván lépni velem. Amennyiben ennyi idő után is visszatérne, várom levelét a kriszianyu@gmail.com címre.

A kaméleon távmunka

Konzerv

Rendben lezajlott mácius 19-én A távmunka gender szempontjai című MINők-konferencia a Független Média Központ egyik tisztességesen megtelt termében. Mivel is jöttünk haza? Pár igazán pezsdítő dologgal, sőt néhány olyannal is, ami első pillantásra szokatlannak tűnhet. Számomra ilyen volt Csapó Ida (MINők-elnök, gender szakértő, távmenedzser) előadása a távmunka és a társadalmi nemek kapcsolatáról. Ismerem Ida nézeteit, de ilyen tömören, összefoglalt módon sokkal radikálisabbnak rémlettek. Hiszen amikor mindenki örül, hogy luk van a száján, van hová letennie a popóját, és nő létére - pláne egy-két-három kölkeccel - jut neki akármilyen pici kis munka, micsoda felforgató dolog azt mondani, hogy a részidős és a kis keresettel járó távmunka konzerválja a nemi szerepeket. Pedig ha jobban belegondolunk... nyitó kép: nő is keres, férfi is keres. Egyenlőtlen bérek, szakmai szegregáció, miegyéb, nő kicsit kevesebb pénzt kap. Jön egy darab bébi a képbe, anyuka anyaságin-gyeden-gyesen, adott esetben régi fizetése töredékéért. Apuka máris nagyságrendekkel több pénzt visz haza, egyből ő tartja el a családot. Anyuka mondjuk két évig otthon marad, közben (például) megszűnik a munkahelye, nosza, úgyis akartunk még egyet, meló úgysincs, mi akadálya? Második ded is odaröppen, anyuka már öt évnél tart otthon, fáradtabb, hajszoltabb, munkából kiesettebb, lemaradtabb, mint valaha. Apuka közben - képzeljük el - szépen haladt a ranglétrán felfelé, vagy legalábbis pénzben előre. Anyuka meg hiába keres, alig talál valamit. Aztán berepül valami méltóságán aluli adatrögzítésbe, kérdőívezésbe, hirdetésszervezésbe, mert nincs más. Keres annyit, amennyiből... szóval keveset. Dolgozik látástól mikulásig, mert persze attól még a háztartás meg a kölkök továbbra is az ő dolga, hiszen Apuka nincs is otthon... de akkor attól, hogy dolgozik, független? Ugye hogy nem.
Ismerős? Nekem igen.

Vagyis ne áltassuk magunkat, a távmunka sem megváltás, a részmunkaidő sem - önmagában nem. Viszont az önbecsülésünket jelentősen megdobja, főleg, ha nem hagytunk ki sokat, a gyerekek környékén. Egy jobb fej féléves mellett klasszul lehet dolgozni, mondják sokan. Én ismerek is olyat, aki látott már ilyet messziről.
Azaz a probléma nemcsak ott van a távmunkával, hogy nincs, hanem hogy hiába lenne, az nem oldja meg pl. a nők összeegyeztetési problémáit. Persze sokkal, de sokkal jobb, mint a semmi. De azért nem kánaán.


Üzlet

Vidámabb vizekre evezve: végre számokkal is bizonyítani tudnám - ha megkeresném Forgács Tamás (Magyar Távmunka Szövetség, szakmai elnök) előadásának letölthető verzióját, hogy puskázzak belőle -, hogy a távmunkás-foglalkoztatás tényleg megérné a cégeknek. Most fejből a távmunkaközpontot emelném ki. Ez az, amiben sokan ülnek, nem otthon dolgoznak, de nem is a cég telephelyén. Ilyen van Örkényben. Adminisztrációs, ügyfeles stb. munkákra alkalmas. És azért jó, mert pl. a pesti (budai, ne vesszünk össze) cég vidéken secperc alatt összedob egy ilyet, sokkal olcsóbban, mint helyben (alacsonyabb telek-és ingatlanárak, alacsonyabb építési vagy bérleti költségek), és a fővárosi bérek kisebb hányadáért megtölti képzett munkaerővel (csak én magam kb. fél tucat állástalan, diplomás távmunkavágyót tudnék gondolkodás nélkül felsorolni, mindet a Dél-Dunántúlról). Mondjuk ez nem egészen az, amit otthoni uborkapakolásos leányálomként képzelünk el, hanem kb. kötött munkaidő irodában, csak nem kell különösebben messzire utazni. De hát a távmunka jogilag sem egészen az, ami a köztudatban él: ugyanis a törvény csak az alkalmazotti munkaviszonyban végzett tevékenységeket sorolja a távmunka alá. Közben meg a távmunkavégzők legnagyobb része önfoglalkoztató. Hja, törvény és megvalósítás, elvek és gyakorlat... ez is ismerős, ugye?


Varázs

A konferencián volt gyakorlat is, cégek, akik távmunkásokat foglalkoztatnak (vagyis igenis van távmunka, talán nem is csak nagyítóvalkeresős mértékben). Ezekből az előadásokból azt szűrtem le, hogy ez alapvetően átmeneti ügy, vagy nem teljes munkaidőben távolnak, csak heti néhány napon. Logikus, valamikor látni is kell egymást, különben elvész a személyes kontakt varázsa. Bár manapság, amikor annyiféle külsődleges és viselkedési nyomás présel bennünket, ez nem is biztos, hogy mindig hátrány. Látna most pl. engem valaki...

Mindenesetre a konferencia jól ment, részletes beszámoló is lesz hamarosan a MINők Távmunka rovatában, és a sikerre való tekintettel már szerveződik a második rész, április 23-án. Akkor, velünk, ugyanott. Mármint a Független Média Központban, a Vas utcában. Reméljük, befut néhány porontyos kolléga is az Index-Velvetről, ha már beidéztek az egyik posztjukban.

Szolgálati közlemény

Kedves Idetévedők!

Van szerencsém bejelenteni, hogy rövidesen átköltöztetem a blogot a blog.hu-ra - ott azt is látni fogom, hányan bőcörögtek be egy-egy bejegyzéshez. Valami már most is nézhető ezen a helyen, de a késztől még messze van. Először átpakolom a meglévőket, és simítgatok rajtuk, addig új dolgok csak itt fognak felbukkanni. Utána azonban csere, itt csak a régiek maradnak, egyelőre beláthatatlan ideig.

A távmunka-konferencia pedig gőzerővel szerveződik, kint van a Konferenciakalauzon is, és érdeklődik a sajtó :)

Távmunka konferencia

Igen izgalmas dolgok készülnek távmunka-berkekben, legalábbis nekem azok, mivel benne vagyok a közepében – de egyébként is. Bár idétlen idők óta nem frissítettem, de akkor is kérem szépen drága maradék olvasóimat (vannak ilyenek vajh egyáltalán?), hogy kattintgassanak lelkesen az alábbi beszúrt linkekre, mert érdemes. Ugyanis a MINőkkel országos távmunka-konferenciát rendezünk két ülésben, március 19-én és április 23-án. A címe A távmunka gender szempontból, ami többek között azt is jelenti, hogy igen gyakorlatiasra vesszük a figurát. Azaz több lesz ott, mint holmi elvi-elméleti nyűglődés arról, hogy milyen jó is lenne, ha sok-sok távmunkás dolgozna kishazánkban, ámde nem, nem akarnak, nem mernek, nem tudnak, de bezzeg a fejlett Nyugat. Ott aztán minden van, tejjel-mézzel folyó Kánaán, adaptálni kellene legott, de nem, nem akarnak, nem tudnak, stb.

A konferencián ehhez képest ott lesznek azok, akik igenis akarnak, mernek és tudnak: távmunkában dolgoznak, netalántán távmunkást (sőt, uramisten, távmunkás nőt!) foglalkoztatnak. A program igazi, belevaló interaktív módon, folyamatosan frissül (újabb meg újabb verziókat teszek fel a honlapra is), köszönhetően az aktívan érdeklődő cégeknek, akik mind lelkesen elő akarnak adni nálunk J. Mivel egyelőre nem tudom, be lehet-e csatolni ide szöveges fájlt, és ha nem, akkor hogyan, fapados stílusban bemásolom az aktuális tervezetet. Előtte azonban még annyit: sok-sok szeretettel várunk minden gyakorló és reménybeli távmunkást, távmenedzsert, távmunkaadót, és külön örömmel azon kismamákat és kispapákat, akik érdeklődnek az atipikus munkavégzés eme formája iránt. Remélem, sokakkal találkozunk első körben március 19-én a Független Média Központban, a Vas utcában (bizony, én is ott leszek!).

A távmunka gender szempontból konferencia

Időpont: 2008. március 19. (szerda)

Helyszín: Független Médiaközpont, 1088 Budapest, Vas u. 6.

9.30-10.00 Regisztráció (könyvvásárlási lehetőség)

10.00-11.00 A távmunka – nők és férfiak a távmunkában

Előadó: Csapó Ida, a MINők Egyesület elnöke, távmenedzsere

o A konferencia megnyitása.

o A távmunka és a társadalmi nem (gender) mint alapfogalmak.

o A távmunka tartalma, típusai.

• Milyen a tipikus távmunkás? Tévhitek és valóság, nők és férfiak a távmunkában, azaz a távmunkázás ún. gender vonatkozásai.

11.00-12.00 A távmunka, mint üzleti modell

Előadó: Déri Tamás, a Magyar Távmunka Szövetség szakmai alelnöke

o A távmunka fejlődése, nemzetközi és az Európai Uniós tapasztalatok.

o Távmunka trendek, külföldi legjobb gyakorlatot, ún. best practise-ok ismertetése, amelyek itthon is példák lehetnének.

o A hazai távmunka helyzete, az eddig elért eredmények, az eddigi távmunka pályázatok tapasztalatai, az előttünk álló kiaknázható lehetőségek.

o A munkaadói oldal attitűd változásához szükséges elemek, azaz hogyan lehetne érdekeltté tenni a munkaadókat, hogy távmunkásokat alkalmazzanak, és mit tehetnek ezért a távmunka végzését tervezők.

o Állami támogatások, kedvezmények.

o Az otthoni távmunkahelyi környezet szabályai, a szükséges technikai feltételek, a megfelelő tárgyi eszközök kialakítása.

12.00-12.30 Külföldi trendek, innováció a távmunkában

Előadó: Fodorné Tóth Krisztina, a MINők elnökségi tagja, gender szakértő, távmunkásnő blogger, gyesen lévő édesanya

o Nemzetközi fejlesztési, humanitárius témák és a távmunka.

o Fejlődő országokban távmunkázó nők.

o És amit ezekből a hazai gyakorlat tanulhat?

12.30-13.30 Ebéd

13.30-14.00 A távmunka jogi szabályozása

Előadó: Déri Tamás, a Magyar Távmunka Szövetség szakmai alelnöke

o A távmunka munkajogi, szervezeti keretei – a távmunkában dolgozót és a távmunkaadót egyaránt érintő jogi környezet bemutatása, speciális munkajogi és gazdaság szabályok felsorolása.

14.00-16.00 A távmunkáról gyakorlatiasan

Előadó: Radnai Tamás, Hungary.Network Zrt.

Fókuszban:

o A vállalkozónők, a cégek gazdasági előnyei a távmunka bevezetésében.

o A távmunka bevezetéshez szükséges attitűdváltás, a bevezetést vállalók egyéb motiváció.

o Tények és tévhitek munkaadói oldalról a valóságos tapasztalattal összevetve.

o Az otthoni távmunkahelyi környezet szabályai, a szükséges technikai feltételek, a megfelelő tárgyi eszközök kialakítása stb.

o Sikeres példák itthonról – munkáltatók és gyakorló távmunkások tapasztalatai

16.00-16.20 Zárszó

A program főtámogatója: Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA)

Fő szervező: A MINők, a Magyar Internetező Nők Egyesülete tagja a Magyar Távmunka Szövetségnek.

Sokk 2 - a munkáltató nem akar távmunkást

Nem, ez így, ebben a formában nem igaz - remélem, jól emlékszem, hogy ezt az a bizonyos Illetékes Elvtárs mondta, akinek minden válasza ezzel kezdődött, bármilyen leleplező kijelentéssel szembesült. Szó sincs róla, hogy minden munkáltató, minden esetben, kategorikusan és feltétlenül elutasítja a távmunka lehetőségét. Van azonban valami izé, általánosan érzékelhető elutasításféle, ami miatt elterjedt vélekedés, hogy a munkáltatók nem szívesen dolgoztatnak távmunkában.

Vajh mik ennek az "izének" az elemei?


1. Még mindig nincs áttörés a távmunkás foglalkoztatásban.

Nagyfelelősségű állami vezetésünk Illetékes Része (hehe) az elmúlt években több ízben is kiírt és megvalósított nagyszabású távmunka-pályázatainak ellenére a magyarországi távmunkások aránya 2-4% (a Magyar Távmunka Szövetség adata). Lehetne példálózni mindenféle nyugati jóléti államokkal, hogy Hollandiában milyen rengetegen dolgoznak távmunkában, nem beszélve az USA-ról, ahol már minden második titkárnő Indiából küldi a faxokat és rendeli meg főnökének az ebédet. Igen, igen, ezek számunkra beláthatatlanul gazdag vidékek, szegény kis országunk hogyan is tudná követni őket? A vicces a dologban az, hogy a távmunkás nem drága, még akkor sem, ha a munkáltató fedezi a táv-iroda kialakításának költségeit (egyébként a pályázati pénzek éppen erre szolgálnak), esetleg karban is tartja azt (hiszen ezt akkor is meg kell csinálni, ha az irodában van az a gép). Azt pedig a munkáltatók sem hiszik igazán, hogy a távmunkást agyon kellene fizetni. Sőt, mi több...


2. A távmunka-hirdetések nagy része megalázó.

Ha egyáltalán van olyan hirdetés egy-egy internetes állásközvetítő portálon, amely a "távmunka" kategória alá sorolható - tessék kipróbálni, ha a portál kezel is ilyen csoportot, a kategória általában kong -, az többnyire vagy nem távmunka ("Feltétel: budapesti vagy környéki lakhely"), vagy nem rendes munka. Már elnézést.
A hirdetések hangnemében, a kínált munka jellegében és a fizetési feltételekben is megmutatkozik, mennyire tekintik a távmunkát ajánlók értékes szaktudással rendelkező munkaerőnek a potenciális távmunkást. Hát nem nagyon. Szívesen idéznék példákat, de tartok tőle, hogy ha valamelyikük idetéved, még a végén beperelnek hitelrontásért, rágalmazásért, rosszhiszemű kitudjamiért. Azért mégis: pár napja olvastam egy hirdetést, amely stílusa alapján talán a középiskolás korosztályra volt pozicionálva. Cikkírókat kerestek benne. Az ajánlott havi fizetség - a megadott írásmennyiség alapján vagy teljes munkaidőt igényel, vagy béka alatti színvonalat - a minimálbér felénél is kevesebb. Bruttó. Most nem időznék hosszabban a keress pénzt internetezéssel típusú ajánlatoknál - no EZ a "nem rendes munka" iskolapéldája -, sem a keress pénzt otthonról bejáratott internetes értékesítési rendszerünkkel MLM-alapú, -passzívjövedelem-egykattintásnyiravan szédületénél (Wesselényi Andrea egyébként kitiltja az MLM-hirdetéseket a Távmunkainfóról), ezek úgyis nap mint nap a szemünk elé kerülnek.
Az értelmes, azaz komolyan vehető távmunka-hirdetések - mert ilyenek is vannak, hogyne! csak éppen kevesen - külön témát szolgáltatnak, megérnek egy teljes bejegyzést.


3. A távmunka olykor kvázi-jutalomként jelenik meg.

A lassan nálunk is szaporodó, haladó szellemű vállalatok, akik foglalkoznak a HR-PR-rel (vagyis azzal, hogy alkalmazottaik előtt is jó hírnévre tegyenek szert, mint rendes és kedves munkáltatók), kezdik már bizonyos esetekben felajánlani a távoli munkavégzés lehetőségét. Viszont még mindig ritka, hogy egy pozícióra eleve távmunkást vegyenek fel. Általában inkább már egy ideje ott dolgozó, bizonyított, megbecsült alkalmazott végezhet - leggyakrabban átmenetileg - távmunkát. Ez a gyakorlat csupán egy lépéssel jár előbbre, mint a magasan kvalifikált vezető informális, vagyis nem nevesített, átmeneti távmunkavégzése. Nagy előnye viszont, hogy maga a lehetőség is oldja a merev munkaidő-kereteket, ami nem megvetendő támogatás a kisgyermekes munkatársaknak.

Munkáltalói oldalon tehát a távmunka nem nevezhető egyöntetűen lelkesen támogatott megoldásnak. Holott vannak tipikusan távmunkában végezhető tevékenységek, és a vállalatoknál az outsourcing (kiszervezés) jelensége egyébként általános. Számos esetben pedig az alkalmazott valójában távmunkában dolgozik (otthonról vagy legalábbis nem irodában), csak nem így nevezik. A párom például, ha kedve tartja, és/vagy erre van szükség, minden további nélkül dolgozhat itthon, és elég gyakran él is ezzel a lehetőséggel.

Van néhány tippem, hogy mi az oka ennek a nem egyértelműen pozitív viszonyulásnak. Az alapok valószínűleg a magyar munkakultúrában keresendők. Apám mesélte egyszer, hogy az első munkahelyén - ötvenes évek, teljes foglalkoztatás - a kollégák felváltva pingpongoztak munkaidő alatt. Határozottan túlterheltnek hangzik... Azt gondolom, innen eredhet az a még ma is kísértő vezetői aggodalom, hogy ha a beosztott nincs szem előtt, akkor lazsál. Egy másik körülmény, ami ebből az időből származhat: ha a beosztott nincs szem előtt, nem tudja, mi a dolga, nem tudja szervezni a munkáját, és lekési a határidőt. Nyilván, mert eleve lazsál is. Ez már önmagában is szép gubanc a távmunkás előtt, aztán a rendszerváltás utáni bizalmatlan kor is hozzátette a többit: ha a munkatárs nincs szem előtt, akkor nem biztosított a lojalitása, neadjisten megkísérti a konkurencia, ő meg majd jól hátbaszúrja szegény munkáltatóját.

Ilyen munkáltatói beidegződések között - a bizalmatlanság egyébként is zsigeri ügy, adaptációs mechanizmus, a túlélést szolgáló "ösztönünk" - igazán nem csoda, ha a távmunka csak nem akar elterjedni. Valahogy meg kellene fordítani a dolgot. Akinek van ötlete, jelentkezzen.

Leszámolás a hiedelmekkel - sokk 1.

Most mindjárt roppant irritáló módon felfedezem a spanyolviaszt, ráadásul nem is egyszer; aki elolvassa a következőket, és a bejegyzés végéig nem kap szívrohamot a döbbenettől, az pirospontot kap. Vagy aranycsillagot. Mert túllépett távmunka-elképzelés tekintetében az általános hiedelmek szintjén.


1. Csak azt lehet csinálni távmunkában, amihez közelről is értek.

Bizony. A távmunka nem szakma. Ha valaki ír nekem, hogy "internetes munkát keresek", visszakérdezek: és mit akarsz csinálni? Ahogy senki nem találja ki helyettem, milyen területen keressek állást, azt sem fogja megmondani senki, milyen távmunkát kapok (sőt, így leginkább semmilyet). Mi több, hiába találom ki, mit szeretnék otthonról dolgozni, ha nincs hozzá képzettségem, tapasztalatom, gyakorlatom, otthonról sem fogok jobban érteni hozzá. Képzeljük el, hogy gondolok egyet, és holnaptól cipész leszek, mert azt lehet itthonról is csinálni. Fogok munkát kapni? Nem valószínű. Ha mégis beszédeleg hozzám egy megrendelő, fogok tudni új cipőt csinálni neki? Meg tudom talpalni neki a régit? Ugye hogy nem. Vajon miért gondoljuk, hogy az internettel kapcsolatos szakmák mások?


2. Távmunkában is dolgozni kell.

Húha. Ráadásul idő is kell hozzá. Nőknek különösen kellemes képzet, hogy otthon üldögélek egy párnán, pakolással az arcomon, lakkozom a lábkörmömet, miközben "távmunkát végzek". A másik verzió: kacagva keresem halálra magamat, miközben édes kisdedeim boldogan ugranak az ölembe, míg a számítógépen pötyögök. Fő az ebéd, a lakás ragyog, a ruhák kiteregetve. Most komolyan... attól, hogy otthon dolgozom, miért is nyúlna dupla hosszúságúra a nap? Édes kisdedeim miért is ne rángatnának munka közben percenként háromszor, amikor _mindig_ ezt csinálják? Attól, hogy otthon vagyok, még ugyanúgy el kell végezni mindent. A munkát is. Csak másik székben ülök.


3. Ha otthonról dolgozom, egyedül vagyok.

Igen, egyedül. Sokáig. Nem egy nap, két nap, hanem minden egyes munkanapon (vagy amikor dolgozni akarok), a teljes munkaidőben. Vagy legalábbis a nagy részében. Amikor boldogság, hogy végre nem hablatyol mindenki a fülembe, nem vonnak el pillanatonként a dolgodtól, akkor nehéz elhinni, hogy ez probléma lehet. Pedig az. Nincs ebédszünet a haverokkal, nincs pletykaparti az étkezőben kávészünet címén, ritkák a mítingek is. A munka jellegétől függően van, hogy hetekig nem látok mást, csak a velem élőket (már amikor). Nemigen mozdulok ki - mert ha sétálgatok, mikor dolgozom? -, nemigen van miért tisztességesen felöltöznöm (bár van, aki szerint itthon, egyedül is kellene), ha a párom hazajön, nem nagyon tudok neki napi hírekkel szolgálni.
A másik oldala az ügynek, hogy muszáj úgymond önállóan dolgozni. Dönteni is kell. Nem tudok átszólni Gizikéhez, hogy vajon hol vannak a kilencvennyolcas adatok, és nem tudom megkérdezni Robit, hogy miért fagyott le a gép. Sok szempontból és sok esetben magamra vagyok utalva.


4. Csakugyan nem áll a vállam fölött senki, hogy igyekezzek már.

Micsoda öröm, végre nincs basáskodó főnök, aki rajtam veri le az aktuális frusztrációit. Nem kell senki fölösleges ostobaságaival foglalkoznom, nincs napi beszámolói rituálé, sem előírt ügymenet és tiszteletkörök mindenre. Nem zaklat állandóan, hogy haladok-e és mikor leszek kész. Nem bizony. De ha itt a határidő, nem is érdekel senkit, hogyan és mikor csináltam meg a dolgomat. Legyen kész, passz. Beteg voltam? Árvíz volt? Alienek landoltak az erkélyen? Magánügy. Attól még nekem be kell osztanom úgy a dolgokat, hogy minden időre összejöjjön.


5. Távmunkában is van kinek megfelelni.

A saját főnököm vagyok, nekem nem parancsol senki! Ó, dehogynem. Ha alkalmaznak valahol, máris van főnököm. Ha vállalkozó vagyok, ügyfelem van. Az ügyfél pedig az, aki fizet. Innentől pedig majdnem mindegy. Ha nem jól teszem a dolgomat - nem értek hozzá, kések, felelőtlenül vagy hanyagul dolgozom -, az ügyfél is ki tud hajítani. Minden piacon van más árus. Majd veszi attól. Nekem pedig az otthoni munkával együtt felkopik az állam. Viszont akkor lesz időm lábkörmöt lakkozni és gyereket terelni. Ki vagyok segítve.


Ki van még talpon? Ennyien? Akkor érdemes lesz holnap folytatni. Ezúttal a munkáltatói hiedelmek kerülnek gombostűre.

Nyitány: ahogy én látom a távmunkát

A mai szép (szeles, szürke, influenzás) vasárnap estén ezennel útjára indítom első blogbejegyzésemet. A téma magától értetődő módon a távmunka. A mai nagymagyar rögvalóság nemigen kedvez ennek a foglalkoztatási formának. Részben mivel annyian akarják, részben pedig mivel annyian nem akarják. Természetesen most is - mikor nem? - a munkáltató és a munkavállaló közti érdekellentét lappang a dolog bokrának megette. Valójában azonban ez az érdekellentét mondvacsinált: ugyanis mindkét félnek érdeke a távmunka-forma bevezetése. A munkáltatónak azért, mert költséghatékony, nevezzük nevén: olcsó. A munkavállalónak azért, mert kényelmes. Viszont: mindkét fél igen gyakran tájékozatlan és előítéletes, illetve, a megszokott séma szerint, örömmel mutogatnak egymásra. A munkáltató a munkavállaló ellenőrizhetetlenségére, megbízhatatlanságára, a szabályozatlan jogi háttérre és a költségekre (!) hivatkozik, a munkavállaló viszont panaszkodik, hogy a munkáltatók rugalmatlanok, teljesíthetetlen követelésekkel állnak elő, és kizsákmányolják a szegény embert.

Tény és való, hogy nem minden munkakör alkalmas a távmunkásításra, és nem minden embernek megfelelő - ez mind a beosztottakra, mind a vezetőkre igaz. Emellett a távmunka nem szociális cirfandli, amit nyújtani kell a szegény embernek, ha nem tud elszabadulni otthonról, vagy nem talál "rendes" munkát magának. A távmunka pont olyan, mint a részmunkaidő (csak persze teljesen más): egy munkarend-forma, ami bizonyos esetekben megfelelő, sőt jobb, mint a napi nyolc (tíz, tizenkettő, tizenöt) órás irodai robot. A Magyar Távmunka Szövetség elnöke szerint a magyar kormányzati körök itt hibáznak: hogy a távmunka támogatását a szociális segélyezés kategóriájában kezelik. Azaz: első körben hibás a célcsoport. Nem attól lesz több távmunkás, ha távmunkaházat alapítunk, ha gépeket adunk a szegényeknek (sarkítok). Viszont az nem ártana, ha a munkáltató elhinné, hogy neki jó a távmunkás. Nem azért, mert támogatást kap utána - mint tudjuk, ilyen is van -, hanem mert arra van szüksége. A munkavállaló pedig tudomásul venné, hogy távmunkában is ugyanúgy dolgozni kell, mint egyébként, csak másképp kell szervezni. Továbbá mindkét fél megtanulná felmérni, hogy milyen területen és kicsoda alkalmas távmunkavégzésre.

Kettéosztottam ezt a bejegyzést, mert egyben kezelhetetlenül hosszú lenne. A következőben sokkoló dolgok következnek reménybeli távmunkások számára.