Nyitány: ahogy én látom a távmunkát

A mai szép (szeles, szürke, influenzás) vasárnap estén ezennel útjára indítom első blogbejegyzésemet. A téma magától értetődő módon a távmunka. A mai nagymagyar rögvalóság nemigen kedvez ennek a foglalkoztatási formának. Részben mivel annyian akarják, részben pedig mivel annyian nem akarják. Természetesen most is - mikor nem? - a munkáltató és a munkavállaló közti érdekellentét lappang a dolog bokrának megette. Valójában azonban ez az érdekellentét mondvacsinált: ugyanis mindkét félnek érdeke a távmunka-forma bevezetése. A munkáltatónak azért, mert költséghatékony, nevezzük nevén: olcsó. A munkavállalónak azért, mert kényelmes. Viszont: mindkét fél igen gyakran tájékozatlan és előítéletes, illetve, a megszokott séma szerint, örömmel mutogatnak egymásra. A munkáltató a munkavállaló ellenőrizhetetlenségére, megbízhatatlanságára, a szabályozatlan jogi háttérre és a költségekre (!) hivatkozik, a munkavállaló viszont panaszkodik, hogy a munkáltatók rugalmatlanok, teljesíthetetlen követelésekkel állnak elő, és kizsákmányolják a szegény embert.

Tény és való, hogy nem minden munkakör alkalmas a távmunkásításra, és nem minden embernek megfelelő - ez mind a beosztottakra, mind a vezetőkre igaz. Emellett a távmunka nem szociális cirfandli, amit nyújtani kell a szegény embernek, ha nem tud elszabadulni otthonról, vagy nem talál "rendes" munkát magának. A távmunka pont olyan, mint a részmunkaidő (csak persze teljesen más): egy munkarend-forma, ami bizonyos esetekben megfelelő, sőt jobb, mint a napi nyolc (tíz, tizenkettő, tizenöt) órás irodai robot. A Magyar Távmunka Szövetség elnöke szerint a magyar kormányzati körök itt hibáznak: hogy a távmunka támogatását a szociális segélyezés kategóriájában kezelik. Azaz: első körben hibás a célcsoport. Nem attól lesz több távmunkás, ha távmunkaházat alapítunk, ha gépeket adunk a szegényeknek (sarkítok). Viszont az nem ártana, ha a munkáltató elhinné, hogy neki jó a távmunkás. Nem azért, mert támogatást kap utána - mint tudjuk, ilyen is van -, hanem mert arra van szüksége. A munkavállaló pedig tudomásul venné, hogy távmunkában is ugyanúgy dolgozni kell, mint egyébként, csak másképp kell szervezni. Továbbá mindkét fél megtanulná felmérni, hogy milyen területen és kicsoda alkalmas távmunkavégzésre.

Kettéosztottam ezt a bejegyzést, mert egyben kezelhetetlenül hosszú lenne. A következőben sokkoló dolgok következnek reménybeli távmunkások számára.