"Akkora kavar, mint ide Lacháza"

A fenti épületes mondatot egyik barátnőm ejtette ki a klaviatúrájából, amikor elolvasta ezt a cikket. Én pedig első indulatomban majdnem írtam a szerzőnek, de aztán mégse. Inkább itt beszélem ki magamat, elvégre ez a blog többek között erre való.

Szóval: a linkelt iromány combos fogalomzavarral dolgozik: a távmunkával keveri mind a kiegészítő munkát, mind a bedolgozást, mind a hálózatépítést. Pedig: a távmunka - jobb későn, mint soha - hivatalos definíció szerint nem más, mint az infokommunikációs eszközök segítségével, a munkáltató telephelyétől-székhelyétől fizikailag távol végzett munka. A törvény (legközelebb becsszóra megkeresem, pontosan hányas számú) még annyit tesz hozzá, hogy az "igazi" távmunka alkalmazásban végzett ügy.

Na most. Kiegészítő munkát is persze lehet távolról végezni, ellenben távmunkában teljes megélhetést is lehet szerezni, bejelentett, emberi fizetéssel. Kiegészítő munka az újságkihordás, a borítékolás, a hólapátolás és a fórum-moderálás, de ezek közül csak az egyik távmunka (lehet tippelni, hogy melyik). A bedolgozás is persze szintén lehet távmunka, feltéve hogy számítógép előtt ülve, és/vagy az eredményt neten keresztül elküldve csináljuk a dolgot. Tehát a fülbevaló-összeszerelés bedolgozás ugyan, de nem távmunka, hiába meredek közben a monitorra. A hálózatépítés meg... arról inkább ne is beszéljünk. Azzal nem az a baj, hogy nem táv...

A cikk felütése egyébként így néz ki:
"Mivel nagyon sok tévhit, legenda, pletyka és rossz tapasztalat kering az interneten a különböző távmunkákkal kapcsolatban, elhatároztuk, hogy ma keresünk egy nekünk való állást.

Nem vágytunk nagyra, célunk egy olyan munka elnyerése volt, amivel lehet is pénzt keresni, és ha nem muszáj, ne kelljen előre fizetni érte, lehessen otthonról végezni, vagy legalább részmunkaidőben."

Szóval akkor mit is keresünk? Pénzt, ez világos. De itt meg is áll a dolog: valamit, amivel pénzt lehet keresni, lehetőleg nem teljes állásban, ámde minél hamarabb.

Már bocs. Ha valaki állást keres, vajon úgy indul neki, hogy "na akkor most akármilyen munkát, tökmindegy, ha nem értek hozzá, csak fizessen?" Ja, biztosan van ilyen is. Ez lenne az általános?

Az írás szerzője ezek után sorra veszi a különféle átvágásokat, amelyekkel e fókuszált keresés során találozott, és amelyek lényege többnyire az, hogy a jelentkező fizessen, aztán milyen jó lesz neki. Ezt követően sajnálkozik, hogy egy nap alatt csak átverésekbe futott bele, majd levonja a konklúziót:

"Hiába a sok e-mail, telefon és ajánlat átböngészése, nem sikerült rendes kiegészítő munkát találni magunknak. Vagy azért, mert nem jó helyen próbálkoztunk, vagy pedig azért, mert Magyarországon még mindig elsősorban a valótlan távmunkák ajánlatai keringenek az interneten."

Azért azt jó lenne tudni, pontosan hol és mit is keresett. Talán neki is jó lenne.

Szolgálati közlemény 2. Farkas Anikó dr. különleges figyelmébe

Kedves Dr. Farkas Anikó!

Sajnos csak most vettem észre, hogy kapcsolatba kíván lépni velem. Amennyiben ennyi idő után is visszatérne, várom levelét a kriszianyu@gmail.com címre.

A kaméleon távmunka

Konzerv

Rendben lezajlott mácius 19-én A távmunka gender szempontjai című MINők-konferencia a Független Média Központ egyik tisztességesen megtelt termében. Mivel is jöttünk haza? Pár igazán pezsdítő dologgal, sőt néhány olyannal is, ami első pillantásra szokatlannak tűnhet. Számomra ilyen volt Csapó Ida (MINők-elnök, gender szakértő, távmenedzser) előadása a távmunka és a társadalmi nemek kapcsolatáról. Ismerem Ida nézeteit, de ilyen tömören, összefoglalt módon sokkal radikálisabbnak rémlettek. Hiszen amikor mindenki örül, hogy luk van a száján, van hová letennie a popóját, és nő létére - pláne egy-két-három kölkeccel - jut neki akármilyen pici kis munka, micsoda felforgató dolog azt mondani, hogy a részidős és a kis keresettel járó távmunka konzerválja a nemi szerepeket. Pedig ha jobban belegondolunk... nyitó kép: nő is keres, férfi is keres. Egyenlőtlen bérek, szakmai szegregáció, miegyéb, nő kicsit kevesebb pénzt kap. Jön egy darab bébi a képbe, anyuka anyaságin-gyeden-gyesen, adott esetben régi fizetése töredékéért. Apuka máris nagyságrendekkel több pénzt visz haza, egyből ő tartja el a családot. Anyuka mondjuk két évig otthon marad, közben (például) megszűnik a munkahelye, nosza, úgyis akartunk még egyet, meló úgysincs, mi akadálya? Második ded is odaröppen, anyuka már öt évnél tart otthon, fáradtabb, hajszoltabb, munkából kiesettebb, lemaradtabb, mint valaha. Apuka közben - képzeljük el - szépen haladt a ranglétrán felfelé, vagy legalábbis pénzben előre. Anyuka meg hiába keres, alig talál valamit. Aztán berepül valami méltóságán aluli adatrögzítésbe, kérdőívezésbe, hirdetésszervezésbe, mert nincs más. Keres annyit, amennyiből... szóval keveset. Dolgozik látástól mikulásig, mert persze attól még a háztartás meg a kölkök továbbra is az ő dolga, hiszen Apuka nincs is otthon... de akkor attól, hogy dolgozik, független? Ugye hogy nem.
Ismerős? Nekem igen.

Vagyis ne áltassuk magunkat, a távmunka sem megváltás, a részmunkaidő sem - önmagában nem. Viszont az önbecsülésünket jelentősen megdobja, főleg, ha nem hagytunk ki sokat, a gyerekek környékén. Egy jobb fej féléves mellett klasszul lehet dolgozni, mondják sokan. Én ismerek is olyat, aki látott már ilyet messziről.
Azaz a probléma nemcsak ott van a távmunkával, hogy nincs, hanem hogy hiába lenne, az nem oldja meg pl. a nők összeegyeztetési problémáit. Persze sokkal, de sokkal jobb, mint a semmi. De azért nem kánaán.


Üzlet

Vidámabb vizekre evezve: végre számokkal is bizonyítani tudnám - ha megkeresném Forgács Tamás (Magyar Távmunka Szövetség, szakmai elnök) előadásának letölthető verzióját, hogy puskázzak belőle -, hogy a távmunkás-foglalkoztatás tényleg megérné a cégeknek. Most fejből a távmunkaközpontot emelném ki. Ez az, amiben sokan ülnek, nem otthon dolgoznak, de nem is a cég telephelyén. Ilyen van Örkényben. Adminisztrációs, ügyfeles stb. munkákra alkalmas. És azért jó, mert pl. a pesti (budai, ne vesszünk össze) cég vidéken secperc alatt összedob egy ilyet, sokkal olcsóbban, mint helyben (alacsonyabb telek-és ingatlanárak, alacsonyabb építési vagy bérleti költségek), és a fővárosi bérek kisebb hányadáért megtölti képzett munkaerővel (csak én magam kb. fél tucat állástalan, diplomás távmunkavágyót tudnék gondolkodás nélkül felsorolni, mindet a Dél-Dunántúlról). Mondjuk ez nem egészen az, amit otthoni uborkapakolásos leányálomként képzelünk el, hanem kb. kötött munkaidő irodában, csak nem kell különösebben messzire utazni. De hát a távmunka jogilag sem egészen az, ami a köztudatban él: ugyanis a törvény csak az alkalmazotti munkaviszonyban végzett tevékenységeket sorolja a távmunka alá. Közben meg a távmunkavégzők legnagyobb része önfoglalkoztató. Hja, törvény és megvalósítás, elvek és gyakorlat... ez is ismerős, ugye?


Varázs

A konferencián volt gyakorlat is, cégek, akik távmunkásokat foglalkoztatnak (vagyis igenis van távmunka, talán nem is csak nagyítóvalkeresős mértékben). Ezekből az előadásokból azt szűrtem le, hogy ez alapvetően átmeneti ügy, vagy nem teljes munkaidőben távolnak, csak heti néhány napon. Logikus, valamikor látni is kell egymást, különben elvész a személyes kontakt varázsa. Bár manapság, amikor annyiféle külsődleges és viselkedési nyomás présel bennünket, ez nem is biztos, hogy mindig hátrány. Látna most pl. engem valaki...

Mindenesetre a konferencia jól ment, részletes beszámoló is lesz hamarosan a MINők Távmunka rovatában, és a sikerre való tekintettel már szerveződik a második rész, április 23-án. Akkor, velünk, ugyanott. Mármint a Független Média Központban, a Vas utcában. Reméljük, befut néhány porontyos kolléga is az Index-Velvetről, ha már beidéztek az egyik posztjukban.