Bréking: no para, lesz meló :)

Provokátor kollégám és hűséges olvasóm felhívta rá a figyelmemet, hogy biza elég hervasztóra sikerült a legutóbbi bejegyzés. Remélem, azért nem mindenki riadt el a távmunka-kereséstől. A stílus talán annak köszönhető, hogy eléggé álmosan írtam (mivel este jut időm a blogra, ez előfordul), és ez valószínűleg érződik is rajta. A mondanivalót viszont fenntartom: ne bízzunk akárkiben, csak abban, aki megérdemli. Azt pedig honnan tudjuk? Vagy bizonyította (ismerjük), vagy utánanézünk. Ennek vannak hálistennek elég egyszerű módszerei, az eredmény pedig garantált. A fent leírtak szabadon alkalmazhatók "közelmunka" keresésekor is, hiszen miért kéne bármikor bárkinek is bedőlnünk?

Azt pedig soha senki nem mondta, hogy távmunkában végezhető melót találni könnyű. Vagy nagy mázli kell hozzá, vagy nagyon sok kapcsolat és utánajárás. Vagy mind a kettő. És nem árt némi tudatosság is - na ebben tudok segíteni.

A következő poszt hasonlóan falrengető lesz a jogokról és elvárásokról, remélem, némelyeknek visszahozza az önbizalmát.

És a végére egy szolgálati közlemény: a blog tartalmát elkezdtem feltenni a blog.hu-ra (Távmunkásnő blog ott is ), és feltehetően a médium központi helye okán fürdöm a kommentekben, legalábbis egyelőre. Pár napon belül felteszem oda is az itteni jobb írásokat, azután az új tartalmak már oda fognak átköltözni. Amikor ez megtörténik, természetesn szólok.

Szép napot nektek :)

Távmunka-kompatibilis cég - a második tipp

Informálódj a cégről!

Mondom ezt mind azoknak, akik távmunkás állást keresnek, mind pedig azoknak, akik távmunkásként vesznek részt projektekben. Saját tapasztalatom inkább ez utóbbiról van, nem is ok nélkül. Távmunkásnak lenni ugyanis bizalmi helyzetet feltételez. Aki nem a cég telephelyén szeretne dolgozni, hanem mondjuk otthon, az számítson rá, hogy nem azonnal fog menni, legalábbis alkalmazottként nem. Előbb bizonyítani kell, valahogy úgy, mint egy előléptetésnél. Az mehet ki a cég irodájából, és teheti ki magát nagyobb munkamorált, lojalitást és adatvédelmet érintő kísértéseknek (hiszen nincs szem előtt, a kisördög pedig csak nagyon kevesekből hiányzik), aki már bizonyított: korrekt, megbízható, óvatos munkatárs. Magyarul: feltehetően bizonyos időt le kell húzni egy cégnél ahhoz, hogy ott távmunkássá válhassunk.

Természetesen vannak olyan munkaajánlatok, amelyek kimondottan távmunkára készültek - ezek azonban túlnyomórészt projektmunkák, az esetleges további megbízások reményével.

Aztán vannak azok a cégek, akik átveréseket kínálnak, szépen becsomagolva. Egy kis fifikával azért fel lehet őket ismerni. Gyakorlat: ha beütjük a Google-be a távmunka keresőszót, simán szűrhető, melyik találat takar gagyit, mást, becsapást.

Valószínűleg madárnak néznek, ha

- a találat kulcsszólista része (ezzel dolgoznak az állásközvetítő site-ok): ilyenkor többnyire szó sincs távmunkáról, a kifejezés csak csalogatásra való;
- a honlapra rákattintva szó nincs a munka jellegéről, hanem valamilyen ködös problémát találok, amelyre a tulajdonos cége/hálózata, ó mily érdekes, épp tudja a megoldást. Nem kell mondanom, milyen oldalak élnek ezzel a módszerrel;
- különösen gyanús, ha a probléma éppen az én pénztelenségem, illetve agyonhajszolt
életmódom, amit heti pár óra munkával íziben orvosolhatok, ha letöltöm/regisztrálok/befizetem. Csak ma éjfélig, már csak három hely van. Munkáról egy szó sincs.

Ez azonban még semmi. Hiszen pillanatok alatt rájövök, hogy senki nem akar munkát adni, a többi meg magánügy (én gyakran regisztrálok, letöltöm, mindig lehet mit tanulni, ha mást nem, azt, hogyan ne csináljam a dolgomat. No befizetni azért nem szoktam emiatt). Az igazi duplafenekű kofferek akkor kerülnek be a képbe, amikor munkát, sőt távmunkát akarnak adni. Először is ott, hogy kinek/minek dolgozom.

A neten aránylag könnyű tetten érni a fantomcégeket. Pik-Pok, kedves marketing-blogger barátném a marketingizéken úgy mondja: az internet azért jó, mert kis keresgéléssel mindenkiről mindent meg lehet tudni. Ez persze sarkítás, de közel jár az igazsághoz.

Ha egy cég honlapján nincs komplett impresszum, cégadatok, kontakt személy rendes (telefonos és e-mailes) elérhetőséggel, horribile dictu ügyfélszolgálati idő, akkor kezdhetek gyanakodni. Ha maga a honlap ingyenes tárhelyen van, illetve a megadott kontakt ingyenes e-mailcím, akkor az már több is, mint gyanakvás.
Ha megvan legalább a vállalkozás/szervezet neve, akkor érdemes utánanézni vagy az e-cégjegyzékben, vagy, ha nonprofit szervezetről van szó, akkor a birosag.hu nonprofit jegyzékében. Ha egyikben sem találom, lehet menekülni. Amennyiben már becsaptak, és utólag járom végig a keresgélést, még megnézhetem, kié az inkriminált domain. Ha nincs cég/szervezet/vállalkozás a dolog mögött, többnyire öngyilkosság szóbaállni velük.

Amennyiben találtam céginformációt valahol - legjobb jel, ha mégis a honlapon, akinek vaj van a fején, nemigen meri nyilvánosan lobogtatni a cégét - , lehet továbbmenni a kereséssel, és kulcsszóként beírni a cégnevet. Valószínűleg kell némi idő, amíg használható eredményhez jutok, vagy mert kevés az infó, vagy mert túl sok, de megéri. Mindenesetre minden forrást kritikával kell kezelni, és semmiképpen nem szabad egy oldalról jövő ismeretek alapján dönteni. Tehát a neten talált infók forrását is ellenőrizni kell. Cégek esetében legjobb adatbányász az adóhivatal, legalább ők is jók valamire.

Végre találtam egy olyan céget, amelyiknek van rendes honlapja, rajta korrekt adatok, a cégjegyzék is azt mondja, okésak, sőt az adóhivatal sem tud róluk semmi csúnyát, sőt még távmunkást is keresnek, nos, innentől tekinthető az ajánlat legalább félig komolynak.

Folyt. köv.: Ismerd a jogaidat!