Darabokra szét

...mármint esek. Néha. Rendszeresen. Ez nagyon ciki, főleg így nyilvánosan bevallva (micsoda munkaerő az ilyen?!), de mindenki szépen szálljon magába, tegye a szívére a kezét, aztán lökje a magasba - de csak akkor, ha soha életében nem hullott szét, amit éppen csinált. Munka, háztartás, gyerek, élet, akármi.

Nekem most speciel a munka. Honlapot elemzek - próbálok. Mára van hét darab, négy különböző szempont szerint. Estére még kettő. Imádom ezt a munkát, de a harmadiknál rá kell jönnöm, hogy egyre rövidebbek az elemzések, ami nem kóser, mert igenis mindegyikben külön benne kell lennie minden részletnek, még ha tökegyformák is. A negyediknél már nem tudok koncentrálni. Ugyanazt látom lilában magam előtt, pedig ez dán, az előző meg lengyel volt.

Le kell állni egy kicsit. Nem baj, van meló ezerrel, akkor most csináljunk mást. Gyorsan megnézem a maileket, erre reagálni kell, most azonnal, hoppá, innen nem tudok chellót küldeni, nincs szerver. Nyomás a gmailre, vissza a fiókomra, átmásolni a levélszöveget, be a gmailbe, vissza a fiókhoz, mert ottmaradt a címzett neve...

Felrakok némi tartalmat is (még mindig összefolynak az elemzendők), húha, az a honlap nem érhető el, erről sürgősen szólni kell az üzemeltetőnek, de nem a chellóról, csukd azt be... még jó, hogy az ő címét vágom kívülről. Hát tartalmat nem teszek most fel, na talán a másikra, ott meg vár négy kész cikk, ki kell engedni őket. Gyorsan kenek hozzájuk valami képet, azt le kell tölteni, keresgélni, te jó ég, a böngészőmben 15 (!) ablak van nyitva, jobb, ha nem is gondolok rá... ja, írni is akartam, hol is van az előkészített anyag? Word kinyit, de már nyitva van több doksi is, mindegy, lesz még egy.

No fent vannak, képpel, a soroknak is van vége, mehet ki élesben.

Hopp, közben kopog a Skype, az egyik főnököm idelőtt két tartalomtervet, fejezzem be. Tegnapra. Jó. Mi van a honlapokkal? Jól vannak, köszönik. Tartalomterv, tartalomterv, ez megvan, elküldjem? Még ne, a végén még lereagálja estig, este pedig NEM fogok dolgozni, valami idő a törpéknek is kell...meg az apjuknak ;) Postázandó.

Honlapok. Na még egyet, úgyis mindjárt mennem kell. Megvan a negyedik. Estére maradt öt. Áááá, honlapra. Holnapra.

Nyomás, kölök megőszül a bölcsiben, másik az oviban. Laptop lecsuk, szemrehányóan villog, ki is kellene kapcsolni. Tűzróka, bezár - 18 lap van nyitva, biztosan bezárja őket? Be. Word, bezár. Igen, az egész csoportot. Lekapcs. Igen, egész biztos. Telefon. Nem, nem nézem már meg. Nem, majd este. Vagy holnap. Vagy na jó, még ma.

Nyaralni akarok...

Munkába járás ideje - mennyit is töltünk vele?

Átlagosan öt évet, de van, aki akár tizennyolcat is aktív évei alatt, mondják a brit kutatók. Nekem, amikor gyerekek előtt bejártam, elhanyagolható volt a napi táv: akkoriban mintegy tíz perc sétára laktam a munkahelyemtől. Három és fél év alatt, havi húsz munkanappal számolva összesen 280 órát, azaz 11.67 napot töltöttem ide-oda mászkálással. Azóta költöztünk, további nehezítésként pedig szültem két gyereket is. Ha a jövő héttől újra oda járnék dolgozni, a következőképpen festene a napi logisztika:

A munkaidő reggel fél nyolckor kezdődik. Ez azt jelenti, hogy nekem legkésőbb 7.00-kor fel kell szállnom az aktuális buszra, és amikor leszállok, lóhalálában vágtáznom még mintegy öt percet az irodáig. Mindezek előtt felkészíteni és a reggelizőasztalhoz toloncolni a csemetéket, hogy Apának csak fel kelljen pakolnia őket, és szétszórni a különböző közösségekbe.

Amikor Apa utazik, és hajnalban indul, összekuszálódnak a szálak, mivel az óvoda reggel hétkor nyit. A bölcsőde ugyan korábban, de az bezzeg nem a mi közelünkben van, hanem a munkahelyemtől nem messze. Csak ott volt hely, örülök, hogy ez is van. Tehát először a nagylányt kellene leadni az óvodába, de akkor nem érek be idejében. Autóval megoldható lenne a dolog, de azt ugye Apa elvitte magával.

Ha nagy nehezen mindenki a helyén van, kezdődik délután a második felvonás. Munkaidő négykor zárul, már ha nem kell(ene) tovább bent maradni. Bölcsőde este hatig van nyitva, óvoda ötig. De most fordított a sorrend: először a törpét kell begyűjteni hazafelé menet, aztán teperni a nagyért az oviba, hogy ne kóvályogjon elveszetten az ügyeletes csoportban, a már klakkban-frakkban toporgó, indulásra kész óvónő mellett. Tehát: négykor kilövés.

A bölcsődébe nincs tömegközlekedés, gyalog bő tíz perc. Négy óra tízre beesek, rekordidő alatt kivakarom a porontyot, majdnem nyár van, nem kell sok ruha: mondjuk negyed ötkor elindulok vele. Nem egészen hároméves lábakkal mérve nyolc perc a buszmegálló, de nem azé, amelyik házig visz. Fél ötkor buszra is tudunk szállni, ha nagyon nagy mázlink van.

Amikor a busz igazán siet, harmincöt perc alatt vagyunk az óvodánál. Gyerek már az utolsó az egész terepen, hiszen elvileg öt perce bezárt az intézmény. És ez az abszolút ideális állapot, amikor minden időben érkezett, és nem jött közbe semmi.

Tán megoldás lenne, ha én vezetnék, de akkor Apa buszozna, nem volna, aki este még bevásárolna, amúgy pedig kocsival sem igen ér haza este nyolc előtt.

Mennyi is akkor az annyi? Reggel mindenestül minimum negyven perc (buszhoz ki, buszról le), délután minimum hatvanöt. Tizenöt perc híján két óra. Nem a fővárosban. Három és fél év alatt ez 61 nap lenne. Két hónap. Most már elhiszem azt a tizennyolc évet is.

www.torzitonet.hu

A net ugyanis torzít. A magyar net még inkább. Ezt mondjuk eddig is tudtam, egészen pontosan azóta, mióta anno 99-ben, frissen végzett kommunikációs szakemberként rákerestem brahiból a „kommunikáció” kulcsszóra a gugliban. Az első 400 találatot néztem végig, 80%-uk mobiltelefon-reklám volt. Jelentem tisztelettel, a helyzet kilenc év alatt sokat változott. A kommunikáció már kezd a helyére kerülni. A távmunka...hát az még nem. Bár most már nincs annyi türelmem és időm, mint akkoriban, de egy keresést megért a "távmunka" is. Kb. tíz oldalt pörgettem végig, lássuk az eredményeket:

Ma az első találat a CD-jogtár, ami még egészen oké, legalább nem tévedhetünk nagyot (már ha van időnk megkeresni, melyik törvény szól a távmunkáról). A harmadik a European Telework Development statisztika-oldala - és a másodiktól kezdve elindul a "passzív jövedelmet termelő weboldalak" és a hálózatépítők dömpingje. Átlag találat-oldalanként van egy-egy cikk is, a többi három csoportba sorolható: azonosíthatatlan repülő honlapok (amik ki tudja, hogyan, mindenkit milliomossá tesznek), azonosítható MLM-klónok (nem, nem szeretem az MLM-et, ráadásul az nem is távmunka), valamint állássite-ok jobbára üres állás-kategóriái. Egyetlen kivételt találtam: borítékolós stb. munkákat ajánlott rózsaszíncsekkes fizetésért egy nő. (LEGELSŐ alapszabály MINDEN munkakeresésnél, hogy ne állj szóba azzal, aki pénzkéréssel nyit.)

Szóval a magyar web szerint egykor a kommunikáció = mobiltelefon, ma pedig a távmunka = üzleti célú weboldal. Hálózatépítős vagy/és passzívjövedelmes. Hiába van Magyar Távmunka Szövetség, hiába vagyunk mi, MINők, hiába van a SEED Alapítványnak atipikus munkaformák képzése, és hiába van persze minden távmunkaközvetítés alfája és omegája, Wesselényi Andrea. Ha egyszer a Google nem ezt látja...

Frissítés: hála a gugnak, bejegyzésem gyorsan avul :) Ma ez a helyzet. Első helyen a tavmunkainfo.hu, a következő minimum kettőn is informatív oldalak vannak.

Tíz tipp, amivel biztosan NEM jutsz távmunkához

A múltkoriban a második minőkös távmunka-konferencián, a szünetben beszélgetve merült fel - ha jól emlékszem, Petrényi Szilvi mondta -, hogy akárhogyan is tépjük a szánkat itt vagy bárhol másutt (Szilvi mondjuk pl. a távmunkaszövetségben is), még mindig dőlnek a levelek meg az érdeklődők, akik "akármilyen távmunkát" keresnek. (Nemrég a buszon én is belefutottam egy ilyenbe. A lány ápolónő volt, de hálistennek azt legalább nem mondta, hogy ezt akarja távmunkában csinálni.) Szóval arra gondoltunk, hogy tán meg kellene fordítani a dolgot: ne azt mondjuk, hogy mit kellene csinálni - szakmára, piacképességre, hozzáértésre meg ilyenekre fókuszálni, ismeretségeket keresni -, hanem hogy mit nem szabad még véletlenül sem. Aztán valaki rám dobta, hogy ha már blogolok, igazán megírhatnám...

Tehát most jön az én tíz nap alatt variációm (különös melegséggel ajánlom azoknak, akik kedvelik a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt c. filmet):


Hogyan ne találjunk munkát (különösen távmunkát) tíz lépésben?

1. Siránkozz! Hivatkozz a világ minden szociális és személyes hátrányára, valamint arra, hogy milyen iszonyú régóta keresel munkát, és semmit sem találtál. A munkaerőpiac kimondottan szociális jóléti fórum, hát nem?

2. Lobogtasd, milyen elfoglalt vagy! Akárhány gyereked van, emlegesd őket kor, nem, név és jellemző betegség szerint. Jelöld meg, pontosan hol laksz - ha világtól elzárt tanyán, az külön pluszpontot jelent. Ki ne felejtsd, milyen rossz a közlekedés onnan bármilyen sűrűn lakott helyre.

3. Fejtsd ki részletesen, mennyire nincs pénzed önképzésre! Ebből világos lesz, mennyire előre szeretnél lépni, és ezért mi mindenre vagy képes.

4. Még véletlenül se jelölj meg konkrét elképzeléseket! Magadban sem! Nincs is annál jobb, mint a vakvilágba munkát keresni. Hiszen így senkinek fogalma sem lehet arról, mire is használhatja a tudásodat, sőt egyáltalán, milyen tudásod van.

5. Ha önéletrajzot küldesz, ömlessz bele mindent, amit csak találsz! Imádni fogják a feng shui- és kertészeti tapasztalatokat egy adatrögzítői jelentkezésben. Semmiképpen ne próbálj meg az adott munkához szükséges képességekre fókuszálni, az csak untat mindenkit.

6. Ne bajlódj azzal, hogy a munkaadó szempontjából próbálod nézni a dolgot! Sokkal emberibb kizárólag a magunkét hajtogatni, és mennyire kellemes...

7. A piacnak a közelébe se menj! Nehogy piackutatást végezz, attól csak elkámpicsorodik az ember. Úgyis minden jó ötletet ellőttek már legalább hatszor. Meg ami Ámerikában bejött, az itt is működni fog.

8. Akarj mindent azonnal! Ess be az utcáról, és követelj bejelentett főállást, otthon végezhető beosztásban. Nyomulj rá mindenkire, aki körül elhangzik a távmunka szó, és kérj tőle munkát. Ne foglalkozz vele, hogy nem értesz hozzá. Majd adja magát valahogy. Eszedbe ne jusson tervezni, úgyis másképp lesz minden.

9. Higgy el mindenkinek mindent! Milliomos lehetsz egy perc alatt, annyi mindenkinek sikerült már :) Szerződés, cégadatok? Ugyan már, bízunk egymásban, nem? Hát persze...

10. Vágj bele minden előképzettség nélkül! Nem kell ehhez az egészhez említésre méltó számítógépes tudás...á, netes meg végképp minek. Dolgozik az a net helyetted is.

Remélem, beválik... vagyis inkább biztos vagyok benne. Be lehet perelni, hogy csodadoktor vagyok :)