2008. május 22., csütörtök

Munkába járás ideje - mennyit is töltünk vele?

Átlagosan öt évet, de van, aki akár tizennyolcat is aktív évei alatt, mondják a brit kutatók. Nekem, amikor gyerekek előtt bejártam, elhanyagolható volt a napi táv: akkoriban mintegy tíz perc sétára laktam a munkahelyemtől. Három és fél év alatt, havi húsz munkanappal számolva összesen 280 órát, azaz 11.67 napot töltöttem ide-oda mászkálással. Azóta költöztünk, további nehezítésként pedig szültem két gyereket is. Ha a jövő héttől újra oda járnék dolgozni, a következőképpen festene a napi logisztika:


A munkaidő reggel fél nyolckor kezdődik. Ez azt jelenti, hogy nekem legkésőbb 7.00-kor fel kell szállnom az aktuális buszra, és amikor leszállok, lóhalálában vágtáznom még mintegy öt percet az irodáig. Mindezek előtt felkészíteni és a reggelizőasztalhoz toloncolni a csemetéket, hogy Apának csak fel kelljen pakolnia őket, és szétszórni a különböző közösségekbe.


Amikor Apa utazik, és hajnalban indul, összekuszálódnak a szálak, mivel az óvoda reggel hétkor nyit. A bölcsőde ugyan korábban, de az bezzeg nem a mi közelünkben van, hanem a munkahelyemtől nem messze. Csak ott volt hely, örülök, hogy ez is van. Tehát először a nagylányt kellene leadni az óvodába, de akkor nem érek be idejében. Autóval megoldható lenne a dolog, de azt ugye Apa elvitte magával.


Ha nagy nehezen mindenki a helyén van, kezdődik délután a második felvonás. Munkaidő négykor zárul, már ha nem kell(ene) tovább bent maradni. Bölcsőde este hatig van nyitva, óvoda ötig. De most fordított a sorrend: először a törpét kell begyűjteni hazafelé menet, aztán teperni a nagyért az oviba, hogy ne kóvályogjon elveszetten az ügyeletes csoportban, a már klakkban-frakkban toporgó, indulásra kész óvónő mellett. Tehát: négykor kilövés.


A bölcsődébe nincs tömegközlekedés, gyalog bő tíz perc. Négy óra tízre beesek, rekordidő alatt kivakarom a porontyot, majdnem nyár van, nem kell sok ruha: mondjuk negyed ötkor elindulok vele. Nem egészen hároméves lábakkal mérve nyolc perc a buszmegálló, de nem azé, amelyik házig visz. Fél ötkor buszra is tudunk szállni, ha nagyon nagy mázlink van.


Amikor a busz igazán siet, harmincöt perc alatt vagyunk az óvodánál. Gyerek már az utolsó az egész terepen, hiszen elvileg öt perce bezárt az intézmény. És ez az abszolút ideális állapot, amikor minden időben érkezett, és nem jött közbe semmi.


Tán megoldás lenne, ha én vezetnék, de akkor Apa buszozna, nem volna, aki este még bevásárolna, amúgy pedig kocsival sem igen ér haza este nyolc előtt.


Mennyi is akkor az annyi? Reggel mindenestül minimum negyven perc (buszhoz ki, buszról le), délután minimum hatvanöt. Tizenöt perc híján két óra. Nem a fővárosban. Három és fél év alatt ez 61 nap lenne. Két hónap. Most már elhiszem azt a tizennyolc évet is.

Nincsenek megjegyzések: