Távmunka-kompatibilis cég - a második tipp

Informálódj a cégről!

Mondom ezt mind azoknak, akik távmunkás állást keresnek, mind pedig azoknak, akik távmunkásként vesznek részt projektekben. Saját tapasztalatom inkább ez utóbbiról van, nem is ok nélkül. Távmunkásnak lenni ugyanis bizalmi helyzetet feltételez. Aki nem a cég telephelyén szeretne dolgozni, hanem mondjuk otthon, az számítson rá, hogy nem azonnal fog menni, legalábbis alkalmazottként nem. Előbb bizonyítani kell, valahogy úgy, mint egy előléptetésnél. Az mehet ki a cég irodájából, és teheti ki magát nagyobb munkamorált, lojalitást és adatvédelmet érintő kísértéseknek (hiszen nincs szem előtt, a kisördög pedig csak nagyon kevesekből hiányzik), aki már bizonyított: korrekt, megbízható, óvatos munkatárs. Magyarul: feltehetően bizonyos időt le kell húzni egy cégnél ahhoz, hogy ott távmunkássá válhassunk.

Természetesen vannak olyan munkaajánlatok, amelyek kimondottan távmunkára készültek - ezek azonban túlnyomórészt projektmunkák, az esetleges további megbízások reményével.

Aztán vannak azok a cégek, akik átveréseket kínálnak, szépen becsomagolva. Egy kis fifikával azért fel lehet őket ismerni. Gyakorlat: ha beütjük a Google-be a távmunka keresőszót, simán szűrhető, melyik találat takar gagyit, mást, becsapást.

Valószínűleg madárnak néznek, ha

- a találat kulcsszólista része (ezzel dolgoznak az állásközvetítő site-ok): ilyenkor többnyire szó sincs távmunkáról, a kifejezés csak csalogatásra való;
- a honlapra rákattintva szó nincs a munka jellegéről, hanem valamilyen ködös problémát találok, amelyre a tulajdonos cége/hálózata, ó mily érdekes, épp tudja a megoldást. Nem kell mondanom, milyen oldalak élnek ezzel a módszerrel;
- különösen gyanús, ha a probléma éppen az én pénztelenségem, illetve agyonhajszolt
életmódom, amit heti pár óra munkával íziben orvosolhatok, ha letöltöm/regisztrálok/befizetem. Csak ma éjfélig, már csak három hely van. Munkáról egy szó sincs.

Ez azonban még semmi. Hiszen pillanatok alatt rájövök, hogy senki nem akar munkát adni, a többi meg magánügy (én gyakran regisztrálok, letöltöm, mindig lehet mit tanulni, ha mást nem, azt, hogyan ne csináljam a dolgomat. No befizetni azért nem szoktam emiatt). Az igazi duplafenekű kofferek akkor kerülnek be a képbe, amikor munkát, sőt távmunkát akarnak adni. Először is ott, hogy kinek/minek dolgozom.

A neten aránylag könnyű tetten érni a fantomcégeket. Pik-Pok, kedves marketing-blogger barátném a marketingizéken úgy mondja: az internet azért jó, mert kis keresgéléssel mindenkiről mindent meg lehet tudni. Ez persze sarkítás, de közel jár az igazsághoz.

Ha egy cég honlapján nincs komplett impresszum, cégadatok, kontakt személy rendes (telefonos és e-mailes) elérhetőséggel, horribile dictu ügyfélszolgálati idő, akkor kezdhetek gyanakodni. Ha maga a honlap ingyenes tárhelyen van, illetve a megadott kontakt ingyenes e-mailcím, akkor az már több is, mint gyanakvás.
Ha megvan legalább a vállalkozás/szervezet neve, akkor érdemes utánanézni vagy az e-cégjegyzékben, vagy, ha nonprofit szervezetről van szó, akkor a birosag.hu nonprofit jegyzékében. Ha egyikben sem találom, lehet menekülni. Amennyiben már becsaptak, és utólag járom végig a keresgélést, még megnézhetem, kié az inkriminált domain. Ha nincs cég/szervezet/vállalkozás a dolog mögött, többnyire öngyilkosság szóbaállni velük.

Amennyiben találtam céginformációt valahol - legjobb jel, ha mégis a honlapon, akinek vaj van a fején, nemigen meri nyilvánosan lobogtatni a cégét - , lehet továbbmenni a kereséssel, és kulcsszóként beírni a cégnevet. Valószínűleg kell némi idő, amíg használható eredményhez jutok, vagy mert kevés az infó, vagy mert túl sok, de megéri. Mindenesetre minden forrást kritikával kell kezelni, és semmiképpen nem szabad egy oldalról jövő ismeretek alapján dönteni. Tehát a neten talált infók forrását is ellenőrizni kell. Cégek esetében legjobb adatbányász az adóhivatal, legalább ők is jók valamire.

Végre találtam egy olyan céget, amelyiknek van rendes honlapja, rajta korrekt adatok, a cégjegyzék is azt mondja, okésak, sőt az adóhivatal sem tud róluk semmi csúnyát, sőt még távmunkást is keresnek, nos, innentől tekinthető az ajánlat legalább félig komolynak.

Folyt. köv.: Ismerd a jogaidat!

Hét tipp átverés ellen - Vidi Ritának ajánlom :)

Pár napja-hete megy a vita Vidi Ritával a tavmunkajog.blog.hu -n arról, hogy a vállalkozásban, szabadúszásban, megbízással stb. végzett munka is minősülhet-e távmunkának. Ahhoz ugyan kevés most a munícióm, hogy ennek hátterét részletesen kifejtsem, de muszáj reagálnom egy dologra. Rita egyik fő érve, hogy a távmunka esetében különösen kiszolgáltatott munkavállaló védettebb, ha alkalmazásban áll. Én azt gondolom, védekezni elsősorban a csalás, szélhámosság, becsapás ellen kell, erre pedig a mai magyar rögvalóságban az alkalmazotti státusz önmagában nem elég. Ahhoz, hogy ne verjenek át, képben kell lenni. Tájékozódni kell, és tudni, hogy ezt hogyan lehet.

Mivel nagyon élveztem a múltkori "tíz tipp"-formát, megkísérlem felelveníteni most is, talán egy kicsit komolyabban. Mivel a téma bőven megér egy misét, valószínűleg több bejegyzésen keresztül fog húzódni a taglalása.

Tehát az én verzióm ezúttal hét pontban arról, hogyan védekezz átverések ellen:

1. Tudd, mit akarsz!

2. Informálódj a cégről!

3. Ismerd a jogaidat!

4. Légy tisztában vele, mit várhatsz és mit nem!

5. Mindenben állapodj meg!

6. Mindent vettess papírra!

7. Ne dolgozz ingyen!



1. Tudd, mit akarsz!

Egyfelől azt, mi távmunka, és mi nem. A távmunka döntően szellemi munkát takar, amely vagy amelynek végeredménye informatikai eszközök segítségével jut el a munkáltatóhoz. Például tipikus távmunka a programozás, a fordítás, az adatrögzítés, szerkesztés, írás, adatbázis-feltöltés, sőt az online marketing is végezhető így, de nem távmunka a borítékolás, fülbevaló-összeszerelés, hálózatos értékesítés (még akkor sem, ha értékesítési honlapon keresztül történik, hiszen fizikai termékek utaznak).

Ha már tudod, hogy a passzívjövedelmes honlap (otthon dolgozol ugyan, de nincs munkáltató/megbízó, nincs telephely, amitől távol légy) és az mlm-hálózatépítés nem távmunka, akkor nézz utána, mi az, ami a maradékból neked megfelel. Vagy a másik oldalról: vedd számba, mi mindenhez értesz, aztán nézz egy listát, mit lehet ebből távmunkásítani (pl. a Távmunka tanácsadó c. könyvben találsz ilyet).

Amikor megvan a "tartalom" (mit fogsz távmunkában végezni), jöhet a "forma", szó szerint. Kiegészítésképpen vagy főállásban? Jelenlegi munkahelyeden vagy másutt? Egy vagy több helyen? Alkalmazottként vagy külsősként? Külsősként milyen feltételekkel? Egyáltalán, mennyi pénzt akarsz keresni, mennyi munkával?

Érdemes tartalomra és formára is több változatot kidolgozni, mert nem biztos, hogy az egyetlen, az ideális azonnal keresletre talál. Több ötletet is lehet futtatni párhuzamosan (én pl. egyszerre keresek fordítóként, kutatóként, íróként munkákat), vagy egyszerre csak egyet, de mindegyik kipróbálására csak egy adott időt adni (egy ismerősöm a vállalkozásában kb. fél évet ad egy-egy új ötletnek).

Ha ilyen megfontoltan indulsz, kisebb az esélye, hogy bedőlsz az első "csodaajánlatnak", vagy kétségbeesésedben beleugrasz egy elsőre is rossznak tűnő lehetőségbe.


Folyt. köv.: Informálódj a cégről!