Kedves Olvasók!
Elköltöztem a blog.hu-ra, a további bejegyzéseket itt olvashatjátok: http://tavmunkasno.blog.hu . Köszönöm azoknak, akik itt olvastak engem, és remélem, oda is eltalálnak :)
Még találkozunk!
2009. április 8., szerda
2008. augusztus 14., csütörtök
Bréking: no para, lesz meló :)
Provokátor kollégám és hűséges olvasóm felhívta rá a figyelmemet, hogy biza elég hervasztóra sikerült a legutóbbi bejegyzés. Remélem, azért nem mindenki riadt el a távmunka-kereséstől. A stílus talán annak köszönhető, hogy eléggé álmosan írtam (mivel este jut időm a blogra, ez előfordul), és ez valószínűleg érződik is rajta. A mondanivalót viszont fenntartom: ne bízzunk akárkiben, csak abban, aki megérdemli. Azt pedig honnan tudjuk? Vagy bizonyította (ismerjük), vagy utánanézünk. Ennek vannak hálistennek elég egyszerű módszerei, az eredmény pedig garantált. A fent leírtak szabadon alkalmazhatók "közelmunka" keresésekor is, hiszen miért kéne bármikor bárkinek is bedőlnünk?
Azt pedig soha senki nem mondta, hogy távmunkában végezhető melót találni könnyű. Vagy nagy mázli kell hozzá, vagy nagyon sok kapcsolat és utánajárás. Vagy mind a kettő. És nem árt némi tudatosság is - na ebben tudok segíteni.
A következő poszt hasonlóan falrengető lesz a jogokról és elvárásokról, remélem, némelyeknek visszahozza az önbizalmát.
És a végére egy szolgálati közlemény: a blog tartalmát elkezdtem feltenni a blog.hu-ra (Távmunkásnő blog ott is ), és feltehetően a médium központi helye okán fürdöm a kommentekben, legalábbis egyelőre. Pár napon belül felteszem oda is az itteni jobb írásokat, azután az új tartalmak már oda fognak átköltözni. Amikor ez megtörténik, természetesn szólok.
Szép napot nektek :)
Azt pedig soha senki nem mondta, hogy távmunkában végezhető melót találni könnyű. Vagy nagy mázli kell hozzá, vagy nagyon sok kapcsolat és utánajárás. Vagy mind a kettő. És nem árt némi tudatosság is - na ebben tudok segíteni.
A következő poszt hasonlóan falrengető lesz a jogokról és elvárásokról, remélem, némelyeknek visszahozza az önbizalmát.
És a végére egy szolgálati közlemény: a blog tartalmát elkezdtem feltenni a blog.hu-ra (Távmunkásnő blog ott is ), és feltehetően a médium központi helye okán fürdöm a kommentekben, legalábbis egyelőre. Pár napon belül felteszem oda is az itteni jobb írásokat, azután az új tartalmak már oda fognak átköltözni. Amikor ez megtörténik, természetesn szólok.
Szép napot nektek :)
2008. augusztus 12., kedd
Távmunka-kompatibilis cég - a második tipp
Informálódj a cégről!
Mondom ezt mind azoknak, akik távmunkás állást keresnek, mind pedig azoknak, akik távmunkásként vesznek részt projektekben. Saját tapasztalatom inkább ez utóbbiról van, nem is ok nélkül. Távmunkásnak lenni ugyanis bizalmi helyzetet feltételez. Aki nem a cég telephelyén szeretne dolgozni, hanem mondjuk otthon, az számítson rá, hogy nem azonnal fog menni, legalábbis alkalmazottként nem. Előbb bizonyítani kell, valahogy úgy, mint egy előléptetésnél. Az mehet ki a cég irodájából, és teheti ki magát nagyobb munkamorált, lojalitást és adatvédelmet érintő kísértéseknek (hiszen nincs szem előtt, a kisördög pedig csak nagyon kevesekből hiányzik), aki már bizonyított: korrekt, megbízható, óvatos munkatárs. Magyarul: feltehetően bizonyos időt le kell húzni egy cégnél ahhoz, hogy ott távmunkássá válhassunk.
Természetesen vannak olyan munkaajánlatok, amelyek kimondottan távmunkára készültek - ezek azonban túlnyomórészt projektmunkák, az esetleges további megbízások reményével.
Aztán vannak azok a cégek, akik átveréseket kínálnak, szépen becsomagolva. Egy kis fifikával azért fel lehet őket ismerni. Gyakorlat: ha beütjük a Google-be a távmunka keresőszót, simán szűrhető, melyik találat takar gagyit, mást, becsapást.
Valószínűleg madárnak néznek, ha
- a találat kulcsszólista része (ezzel dolgoznak az állásközvetítő site-ok): ilyenkor többnyire szó sincs távmunkáról, a kifejezés csak csalogatásra való;
- a honlapra rákattintva szó nincs a munka jellegéről, hanem valamilyen ködös problémát találok, amelyre a tulajdonos cége/hálózata, ó mily érdekes, épp tudja a megoldást. Nem kell mondanom, milyen oldalak élnek ezzel a módszerrel;
- különösen gyanús, ha a probléma éppen az én pénztelenségem, illetve agyonhajszolt
életmódom, amit heti pár óra munkával íziben orvosolhatok, ha letöltöm/regisztrálok/befizetem. Csak ma éjfélig, már csak három hely van. Munkáról egy szó sincs.
Ez azonban még semmi. Hiszen pillanatok alatt rájövök, hogy senki nem akar munkát adni, a többi meg magánügy (én gyakran regisztrálok, letöltöm, mindig lehet mit tanulni, ha mást nem, azt, hogyan ne csináljam a dolgomat. No befizetni azért nem szoktam emiatt). Az igazi duplafenekű kofferek akkor kerülnek be a képbe, amikor munkát, sőt távmunkát akarnak adni. Először is ott, hogy kinek/minek dolgozom.
A neten aránylag könnyű tetten érni a fantomcégeket. Pik-Pok, kedves marketing-blogger barátném a marketingizéken úgy mondja: az internet azért jó, mert kis keresgéléssel mindenkiről mindent meg lehet tudni. Ez persze sarkítás, de közel jár az igazsághoz.
Ha egy cég honlapján nincs komplett impresszum, cégadatok, kontakt személy rendes (telefonos és e-mailes) elérhetőséggel, horribile dictu ügyfélszolgálati idő, akkor kezdhetek gyanakodni. Ha maga a honlap ingyenes tárhelyen van, illetve a megadott kontakt ingyenes e-mailcím, akkor az már több is, mint gyanakvás.
Ha megvan legalább a vállalkozás/szervezet neve, akkor érdemes utánanézni vagy az e-cégjegyzékben, vagy, ha nonprofit szervezetről van szó, akkor a birosag.hu nonprofit jegyzékében. Ha egyikben sem találom, lehet menekülni. Amennyiben már becsaptak, és utólag járom végig a keresgélést, még megnézhetem, kié az inkriminált domain. Ha nincs cég/szervezet/vállalkozás a dolog mögött, többnyire öngyilkosság szóbaállni velük.
Amennyiben találtam céginformációt valahol - legjobb jel, ha mégis a honlapon, akinek vaj van a fején, nemigen meri nyilvánosan lobogtatni a cégét - , lehet továbbmenni a kereséssel, és kulcsszóként beírni a cégnevet. Valószínűleg kell némi idő, amíg használható eredményhez jutok, vagy mert kevés az infó, vagy mert túl sok, de megéri. Mindenesetre minden forrást kritikával kell kezelni, és semmiképpen nem szabad egy oldalról jövő ismeretek alapján dönteni. Tehát a neten talált infók forrását is ellenőrizni kell. Cégek esetében legjobb adatbányász az adóhivatal, legalább ők is jók valamire.
Végre találtam egy olyan céget, amelyiknek van rendes honlapja, rajta korrekt adatok, a cégjegyzék is azt mondja, okésak, sőt az adóhivatal sem tud róluk semmi csúnyát, sőt még távmunkást is keresnek, nos, innentől tekinthető az ajánlat legalább félig komolynak.
Folyt. köv.: Ismerd a jogaidat!
Mondom ezt mind azoknak, akik távmunkás állást keresnek, mind pedig azoknak, akik távmunkásként vesznek részt projektekben. Saját tapasztalatom inkább ez utóbbiról van, nem is ok nélkül. Távmunkásnak lenni ugyanis bizalmi helyzetet feltételez. Aki nem a cég telephelyén szeretne dolgozni, hanem mondjuk otthon, az számítson rá, hogy nem azonnal fog menni, legalábbis alkalmazottként nem. Előbb bizonyítani kell, valahogy úgy, mint egy előléptetésnél. Az mehet ki a cég irodájából, és teheti ki magát nagyobb munkamorált, lojalitást és adatvédelmet érintő kísértéseknek (hiszen nincs szem előtt, a kisördög pedig csak nagyon kevesekből hiányzik), aki már bizonyított: korrekt, megbízható, óvatos munkatárs. Magyarul: feltehetően bizonyos időt le kell húzni egy cégnél ahhoz, hogy ott távmunkássá válhassunk.
Természetesen vannak olyan munkaajánlatok, amelyek kimondottan távmunkára készültek - ezek azonban túlnyomórészt projektmunkák, az esetleges további megbízások reményével.
Aztán vannak azok a cégek, akik átveréseket kínálnak, szépen becsomagolva. Egy kis fifikával azért fel lehet őket ismerni. Gyakorlat: ha beütjük a Google-be a távmunka keresőszót, simán szűrhető, melyik találat takar gagyit, mást, becsapást.
Valószínűleg madárnak néznek, ha
- a találat kulcsszólista része (ezzel dolgoznak az állásközvetítő site-ok): ilyenkor többnyire szó sincs távmunkáról, a kifejezés csak csalogatásra való;
- a honlapra rákattintva szó nincs a munka jellegéről, hanem valamilyen ködös problémát találok, amelyre a tulajdonos cége/hálózata, ó mily érdekes, épp tudja a megoldást. Nem kell mondanom, milyen oldalak élnek ezzel a módszerrel;
- különösen gyanús, ha a probléma éppen az én pénztelenségem, illetve agyonhajszolt
életmódom, amit heti pár óra munkával íziben orvosolhatok, ha letöltöm/regisztrálok/befizetem. Csak ma éjfélig, már csak három hely van. Munkáról egy szó sincs.
Ez azonban még semmi. Hiszen pillanatok alatt rájövök, hogy senki nem akar munkát adni, a többi meg magánügy (én gyakran regisztrálok, letöltöm, mindig lehet mit tanulni, ha mást nem, azt, hogyan ne csináljam a dolgomat. No befizetni azért nem szoktam emiatt). Az igazi duplafenekű kofferek akkor kerülnek be a képbe, amikor munkát, sőt távmunkát akarnak adni. Először is ott, hogy kinek/minek dolgozom.
A neten aránylag könnyű tetten érni a fantomcégeket. Pik-Pok, kedves marketing-blogger barátném a marketingizéken úgy mondja: az internet azért jó, mert kis keresgéléssel mindenkiről mindent meg lehet tudni. Ez persze sarkítás, de közel jár az igazsághoz.
Ha egy cég honlapján nincs komplett impresszum, cégadatok, kontakt személy rendes (telefonos és e-mailes) elérhetőséggel, horribile dictu ügyfélszolgálati idő, akkor kezdhetek gyanakodni. Ha maga a honlap ingyenes tárhelyen van, illetve a megadott kontakt ingyenes e-mailcím, akkor az már több is, mint gyanakvás.
Ha megvan legalább a vállalkozás/szervezet neve, akkor érdemes utánanézni vagy az e-cégjegyzékben, vagy, ha nonprofit szervezetről van szó, akkor a birosag.hu nonprofit jegyzékében. Ha egyikben sem találom, lehet menekülni. Amennyiben már becsaptak, és utólag járom végig a keresgélést, még megnézhetem, kié az inkriminált domain. Ha nincs cég/szervezet/vállalkozás a dolog mögött, többnyire öngyilkosság szóbaállni velük.
Amennyiben találtam céginformációt valahol - legjobb jel, ha mégis a honlapon, akinek vaj van a fején, nemigen meri nyilvánosan lobogtatni a cégét - , lehet továbbmenni a kereséssel, és kulcsszóként beírni a cégnevet. Valószínűleg kell némi idő, amíg használható eredményhez jutok, vagy mert kevés az infó, vagy mert túl sok, de megéri. Mindenesetre minden forrást kritikával kell kezelni, és semmiképpen nem szabad egy oldalról jövő ismeretek alapján dönteni. Tehát a neten talált infók forrását is ellenőrizni kell. Cégek esetében legjobb adatbányász az adóhivatal, legalább ők is jók valamire.
Végre találtam egy olyan céget, amelyiknek van rendes honlapja, rajta korrekt adatok, a cégjegyzék is azt mondja, okésak, sőt az adóhivatal sem tud róluk semmi csúnyát, sőt még távmunkást is keresnek, nos, innentől tekinthető az ajánlat legalább félig komolynak.
Folyt. köv.: Ismerd a jogaidat!
2008. július 24., csütörtök
Hét tipp átverés ellen - Vidi Ritának ajánlom :)
Pár napja-hete megy a vita Vidi Ritával a tavmunkajog.blog.hu -n arról, hogy a vállalkozásban, szabadúszásban, megbízással stb. végzett munka is minősülhet-e távmunkának. Ahhoz ugyan kevés most a munícióm, hogy ennek hátterét részletesen kifejtsem, de muszáj reagálnom egy dologra. Rita egyik fő érve, hogy a távmunka esetében különösen kiszolgáltatott munkavállaló védettebb, ha alkalmazásban áll. Én azt gondolom, védekezni elsősorban a csalás, szélhámosság, becsapás ellen kell, erre pedig a mai magyar rögvalóságban az alkalmazotti státusz önmagában nem elég. Ahhoz, hogy ne verjenek át, képben kell lenni. Tájékozódni kell, és tudni, hogy ezt hogyan lehet.
Mivel nagyon élveztem a múltkori "tíz tipp"-formát, megkísérlem felelveníteni most is, talán egy kicsit komolyabban. Mivel a téma bőven megér egy misét, valószínűleg több bejegyzésen keresztül fog húzódni a taglalása.
Tehát az én verzióm ezúttal hét pontban arról, hogyan védekezz átverések ellen:
1. Tudd, mit akarsz!
2. Informálódj a cégről!
3. Ismerd a jogaidat!
4. Légy tisztában vele, mit várhatsz és mit nem!
5. Mindenben állapodj meg!
6. Mindent vettess papírra!
7. Ne dolgozz ingyen!
1. Tudd, mit akarsz!
Egyfelől azt, mi távmunka, és mi nem. A távmunka döntően szellemi munkát takar, amely vagy amelynek végeredménye informatikai eszközök segítségével jut el a munkáltatóhoz. Például tipikus távmunka a programozás, a fordítás, az adatrögzítés, szerkesztés, írás, adatbázis-feltöltés, sőt az online marketing is végezhető így, de nem távmunka a borítékolás, fülbevaló-összeszerelés, hálózatos értékesítés (még akkor sem, ha értékesítési honlapon keresztül történik, hiszen fizikai termékek utaznak).
Ha már tudod, hogy a passzívjövedelmes honlap (otthon dolgozol ugyan, de nincs munkáltató/megbízó, nincs telephely, amitől távol légy) és az mlm-hálózatépítés nem távmunka, akkor nézz utána, mi az, ami a maradékból neked megfelel. Vagy a másik oldalról: vedd számba, mi mindenhez értesz, aztán nézz egy listát, mit lehet ebből távmunkásítani (pl. a Távmunka tanácsadó c. könyvben találsz ilyet).
Amikor megvan a "tartalom" (mit fogsz távmunkában végezni), jöhet a "forma", szó szerint. Kiegészítésképpen vagy főállásban? Jelenlegi munkahelyeden vagy másutt? Egy vagy több helyen? Alkalmazottként vagy külsősként? Külsősként milyen feltételekkel? Egyáltalán, mennyi pénzt akarsz keresni, mennyi munkával?
Érdemes tartalomra és formára is több változatot kidolgozni, mert nem biztos, hogy az egyetlen, az ideális azonnal keresletre talál. Több ötletet is lehet futtatni párhuzamosan (én pl. egyszerre keresek fordítóként, kutatóként, íróként munkákat), vagy egyszerre csak egyet, de mindegyik kipróbálására csak egy adott időt adni (egy ismerősöm a vállalkozásában kb. fél évet ad egy-egy új ötletnek).
Ha ilyen megfontoltan indulsz, kisebb az esélye, hogy bedőlsz az első "csodaajánlatnak", vagy kétségbeesésedben beleugrasz egy elsőre is rossznak tűnő lehetőségbe.
Folyt. köv.: Informálódj a cégről!
Mivel nagyon élveztem a múltkori "tíz tipp"-formát, megkísérlem felelveníteni most is, talán egy kicsit komolyabban. Mivel a téma bőven megér egy misét, valószínűleg több bejegyzésen keresztül fog húzódni a taglalása.
Tehát az én verzióm ezúttal hét pontban arról, hogyan védekezz átverések ellen:
1. Tudd, mit akarsz!
2. Informálódj a cégről!
3. Ismerd a jogaidat!
4. Légy tisztában vele, mit várhatsz és mit nem!
5. Mindenben állapodj meg!
6. Mindent vettess papírra!
7. Ne dolgozz ingyen!
1. Tudd, mit akarsz!
Egyfelől azt, mi távmunka, és mi nem. A távmunka döntően szellemi munkát takar, amely vagy amelynek végeredménye informatikai eszközök segítségével jut el a munkáltatóhoz. Például tipikus távmunka a programozás, a fordítás, az adatrögzítés, szerkesztés, írás, adatbázis-feltöltés, sőt az online marketing is végezhető így, de nem távmunka a borítékolás, fülbevaló-összeszerelés, hálózatos értékesítés (még akkor sem, ha értékesítési honlapon keresztül történik, hiszen fizikai termékek utaznak).
Ha már tudod, hogy a passzívjövedelmes honlap (otthon dolgozol ugyan, de nincs munkáltató/megbízó, nincs telephely, amitől távol légy) és az mlm-hálózatépítés nem távmunka, akkor nézz utána, mi az, ami a maradékból neked megfelel. Vagy a másik oldalról: vedd számba, mi mindenhez értesz, aztán nézz egy listát, mit lehet ebből távmunkásítani (pl. a Távmunka tanácsadó c. könyvben találsz ilyet).
Amikor megvan a "tartalom" (mit fogsz távmunkában végezni), jöhet a "forma", szó szerint. Kiegészítésképpen vagy főállásban? Jelenlegi munkahelyeden vagy másutt? Egy vagy több helyen? Alkalmazottként vagy külsősként? Külsősként milyen feltételekkel? Egyáltalán, mennyi pénzt akarsz keresni, mennyi munkával?
Érdemes tartalomra és formára is több változatot kidolgozni, mert nem biztos, hogy az egyetlen, az ideális azonnal keresletre talál. Több ötletet is lehet futtatni párhuzamosan (én pl. egyszerre keresek fordítóként, kutatóként, íróként munkákat), vagy egyszerre csak egyet, de mindegyik kipróbálására csak egy adott időt adni (egy ismerősöm a vállalkozásában kb. fél évet ad egy-egy új ötletnek).
Ha ilyen megfontoltan indulsz, kisebb az esélye, hogy bedőlsz az első "csodaajánlatnak", vagy kétségbeesésedben beleugrasz egy elsőre is rossznak tűnő lehetőségbe.
Folyt. köv.: Informálódj a cégről!
2008. június 27., péntek
Elszigetelődve, beszűkülve?
Ezt a posztot két gondolat ihlette:
Egy. A nemrég felröppent gyes-megkurtítási vita kapcsán számos olyan megjegyzés elhangzott, amely érvként hozta fel: a kisgyermekkel évekig otthon "kuksoló", "bezárt" anya óhatatlanul beszűkül - ez egy finomabb szinonimája a "pelenkaszagúan elhülyül" szószerkezetnek. Nem tudom, menedzselt-e valaki itt több gyermeket, plusz a közösségi logisztikájukat, valamint a teljes családi működést évekig, akár főállású "inaktívként" (grrrr, de mérges vagyok erre a statisztikai megjelölésre). De aki igen, annak erről biztosan árnyaltabb a véleménye (nekem spec. az).
Merthogy bezárva az ember akkor van, ha valaki kívülről rányomja az ajtót, és elfelejt saját kulcsot adni. A kismamának pedig azért általában van kulcsa. Igaz, ilyenkor sokkal inkább rajtam múlik, hogy kinyitom-e az ajtót, van-e kedvem beengedni valakit, vagy netalán felszerelkezni a kölökkel, és menni valahová (és ha igen, hová). Ez macerás, de ha van hozzá energiám, igényem, akkor menni fog. DE nagyon fontos: ilyenkor kézbe kell venni az irányítást, mert a barátok-rokonok-munkahelyek vagy azt hiszik, hogy minden úgy megy, mint korábban, vagy azt, hogy a kismamát nem szabad zavarni. Ha ez nekem így nem jó, jelezni kell, nincs mese: meg kell mondani, mit és hogy szeretnék, most mire vagyok kapható, és mire nem. Mondom ezt a rengeteg okosságot úgy, hogy masszív szülés utáni depresszióval küzdöttem mind a kétszer, és volt olyan barátom, aki a gyermekszülés tényére eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Szóval beszűkülni az fog, akinek ez nincs ellenére - az viszont ezt gyerek nélkül is kényelmesen megteheti (sőt általában meg is teszi). Viszont hogy ezt kismamai sapkában egyfolytában bizonygatni kell, öreg hiba, öreg sztereotipizálási hiba.
Kettő. A távmunkavégzés körül folyamatosan potyognak a munkavállalót az elszigetelődéstől féltő, vagy munkavállalóként azt félő vélekedések (képzavar). Kb. olyan formában, hogy "jaaaaj, de egész nap otthon ülve nem fogok senkivel találkozni, csak verem a gépet, lemaradok mindenről...". Vagy "óóóó, de az a munkatársunk majd úgy érzi, mindenből kimarad, mert nincs itt a pezsgő irodai életben, se egy közös ebéd, se egy munka utáni sörözés, semmi céges program..."
Álljunk csak meg egy szóra! Miért nincs? Miért ne lehetne munka után együtt sörözni? Elvégre a söröző általában nem az irodában van... az meg olyan mindegy, hogy otthonra, vagy a másik épületbe/emeletre csörgetek oda neki, hogy "dobjunk már be egy pofa sört". Az ebéd már neccesebb (irodai étkezde, messzi otthon), de valljuk be: egy irodában dolgozók között sem mindig jön össze. Nincs céges program? Hogyhogy? A távmunkás nem kap meghívót? Nem osztják be tréningre? Nem jöhet el a karácsonyi partira? Miért nem? Ilyet csak az mond, akinek gőze sincs arról, hogyan működik a munkatárs, illetve a munkahely "kihelyezése". Mert hát azért a távmunkás is ugyanúgy a céghez tartozik, mint a telephelyen dolgozó, nem? Jól néznénk ki, ha mondjuk a területi képviselők (jellegzetes mobil távmunka) nem számítanának munkatársnak...
A másik félelem, miszerint senkihez nem szólhatok egész nap, és a végén elfelejtek beszélni, egy kicsit hasonlít a gyes-beszűkülés réméhez: sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja.
Először is: csak nagyon-nagyon kevés távmunkában végezhető tevékenység van, ami nem kívánja meg a rendszeres és folyamatos kapcsolattartást (nekem momentán mindössze egy hosszú könyv fordítása jut eszembe példaként, de mivel ilyet még nem csináltam, lehet, hogy ez is tévedés). Innentől pedig miről is beszélünk? Otthon dolgozom (mondjuk), időről időre e-mailezek, telefonálok, van Skype, MSN és egyéb nyalánkságok. Nem is szólva arról, hogy általában azért időnként csak be is kell menni a céghez egy-egy személyes megbeszélésre, egyeztetésre stb. Ha pedig távmunkaházba járok be mindennap, huszonegy másik szerencséssel egyetemben, vagy éppen mobil távmunkás vagyok, akinek az a dolga, hogy mászkáljon, meg emberekkel beszéljen, végképp értelmét veszti a kérdés.
Ha pedig gyerekem van, akkor mind karácsonyipartizni, mind sörözni, sőt még dolgozni is csak úgy tudok, ha vigyáz rá valaki. Akkor meg nem mindegy, hogy távol vagy mégis közel? Így is, úgy is lőttek az elszigetelődésnek. Sőt a beszűkülésnek is :)
Egy. A nemrég felröppent gyes-megkurtítási vita kapcsán számos olyan megjegyzés elhangzott, amely érvként hozta fel: a kisgyermekkel évekig otthon "kuksoló", "bezárt" anya óhatatlanul beszűkül - ez egy finomabb szinonimája a "pelenkaszagúan elhülyül" szószerkezetnek. Nem tudom, menedzselt-e valaki itt több gyermeket, plusz a közösségi logisztikájukat, valamint a teljes családi működést évekig, akár főállású "inaktívként" (grrrr, de mérges vagyok erre a statisztikai megjelölésre). De aki igen, annak erről biztosan árnyaltabb a véleménye (nekem spec. az).
Merthogy bezárva az ember akkor van, ha valaki kívülről rányomja az ajtót, és elfelejt saját kulcsot adni. A kismamának pedig azért általában van kulcsa. Igaz, ilyenkor sokkal inkább rajtam múlik, hogy kinyitom-e az ajtót, van-e kedvem beengedni valakit, vagy netalán felszerelkezni a kölökkel, és menni valahová (és ha igen, hová). Ez macerás, de ha van hozzá energiám, igényem, akkor menni fog. DE nagyon fontos: ilyenkor kézbe kell venni az irányítást, mert a barátok-rokonok-munkahelyek vagy azt hiszik, hogy minden úgy megy, mint korábban, vagy azt, hogy a kismamát nem szabad zavarni. Ha ez nekem így nem jó, jelezni kell, nincs mese: meg kell mondani, mit és hogy szeretnék, most mire vagyok kapható, és mire nem. Mondom ezt a rengeteg okosságot úgy, hogy masszív szülés utáni depresszióval küzdöttem mind a kétszer, és volt olyan barátom, aki a gyermekszülés tényére eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Szóval beszűkülni az fog, akinek ez nincs ellenére - az viszont ezt gyerek nélkül is kényelmesen megteheti (sőt általában meg is teszi). Viszont hogy ezt kismamai sapkában egyfolytában bizonygatni kell, öreg hiba, öreg sztereotipizálási hiba.
Kettő. A távmunkavégzés körül folyamatosan potyognak a munkavállalót az elszigetelődéstől féltő, vagy munkavállalóként azt félő vélekedések (képzavar). Kb. olyan formában, hogy "jaaaaj, de egész nap otthon ülve nem fogok senkivel találkozni, csak verem a gépet, lemaradok mindenről...". Vagy "óóóó, de az a munkatársunk majd úgy érzi, mindenből kimarad, mert nincs itt a pezsgő irodai életben, se egy közös ebéd, se egy munka utáni sörözés, semmi céges program..."
Álljunk csak meg egy szóra! Miért nincs? Miért ne lehetne munka után együtt sörözni? Elvégre a söröző általában nem az irodában van... az meg olyan mindegy, hogy otthonra, vagy a másik épületbe/emeletre csörgetek oda neki, hogy "dobjunk már be egy pofa sört". Az ebéd már neccesebb (irodai étkezde, messzi otthon), de valljuk be: egy irodában dolgozók között sem mindig jön össze. Nincs céges program? Hogyhogy? A távmunkás nem kap meghívót? Nem osztják be tréningre? Nem jöhet el a karácsonyi partira? Miért nem? Ilyet csak az mond, akinek gőze sincs arról, hogyan működik a munkatárs, illetve a munkahely "kihelyezése". Mert hát azért a távmunkás is ugyanúgy a céghez tartozik, mint a telephelyen dolgozó, nem? Jól néznénk ki, ha mondjuk a területi képviselők (jellegzetes mobil távmunka) nem számítanának munkatársnak...
A másik félelem, miszerint senkihez nem szólhatok egész nap, és a végén elfelejtek beszélni, egy kicsit hasonlít a gyes-beszűkülés réméhez: sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja.
Először is: csak nagyon-nagyon kevés távmunkában végezhető tevékenység van, ami nem kívánja meg a rendszeres és folyamatos kapcsolattartást (nekem momentán mindössze egy hosszú könyv fordítása jut eszembe példaként, de mivel ilyet még nem csináltam, lehet, hogy ez is tévedés). Innentől pedig miről is beszélünk? Otthon dolgozom (mondjuk), időről időre e-mailezek, telefonálok, van Skype, MSN és egyéb nyalánkságok. Nem is szólva arról, hogy általában azért időnként csak be is kell menni a céghez egy-egy személyes megbeszélésre, egyeztetésre stb. Ha pedig távmunkaházba járok be mindennap, huszonegy másik szerencséssel egyetemben, vagy éppen mobil távmunkás vagyok, akinek az a dolga, hogy mászkáljon, meg emberekkel beszéljen, végképp értelmét veszti a kérdés.
Ha pedig gyerekem van, akkor mind karácsonyipartizni, mind sörözni, sőt még dolgozni is csak úgy tudok, ha vigyáz rá valaki. Akkor meg nem mindegy, hogy távol vagy mégis közel? Így is, úgy is lőttek az elszigetelődésnek. Sőt a beszűkülésnek is :)
2008. június 2., hétfő
Hogy stílszerűek maradjunk: benzin és távmunka
...csak első pillantásra állnak igen távol egymástól. Másodikra azonban világos az összefüggés: az otthon (vagy a közeli kávézóban) dolgozó munkaerő kevesebbet autózik, tehát kevesebb benzint használ - következésképpen útiköltséget takarít meg. Most kiderült azonban, hogy a folyamat visszafelé is működik. A magas benzinár lehet az egyik tényező, amely előmozdítja a távmunka terjedését.
Az evolúció nagy ugrásai
A computerworld.com bloggere szerint az evolúció - tegyük hozzá: különösen a kulturális evolúció - nem fokozatosan, hanem nagy ugrásokkal, hirtelen váltásokkal halad előre. Egy-egy környezeti tényező hatását kivédendő ugyanis az egyedeknek igen gyorsan kell túlélési technikákkal előállniuk. Esetünkben ilyen környezeti tényező a magas üzemanyagár. Mivel alternatív, olcsóbb üzemanyag-forrásaink egyelőre elhanyagolhatók, a cégeknek magára az utazás tényére kell hatniuk ahhoz, hogy az útiköltségek mérséklődjenek. Erre pedig a legkézenfekvőbb megoldás az, hogy nem kényszerítjük ez embereket utazásra a munkához, azaz a lehetőség a távmunkavégzésre (szigorúan mint munkaszervezési formára).
Hetente legalább egy távmunkanap
A Reuters forrásai szerint máris elindult a távmunkáltatási hullám: a cégek egyre-másra bátorítják szellemi munkásaikat arra, hogy legalább heti egy munkanapot távolról dolgozzanak. Még a fizikai jelenlétet kívánó munkáknál (pl. portaszolgálat) is bevezetik a négynapos munkahetet.
A fehérgalléros munkaerőnél pedig hamarosan akár extrém távmunkahelyzetek is előfordulhatnak, s valóban gyakori lesz a tengerparton, sziklán, mezőn laptopozó dolgozók látványa.
Digitális nomádok, kulturális korlátok
Ha már az evolúciónál tartunk, a távoli munkavégzés lehetősége már megszülte a maga gyermekeit, a digitális nomádokat. Ezek az emberek, hordozható IKT-eszközeik és projektjeik révén, bárhol, bármikor képesek dolgozni. Sokan "nomád módra", egy-egy erre a célra kiképezett kávézóban ütik fel a tanyájukat a nap legnagyobb részében - egyfelől hogy ne otthon, másfelől hogy ne egyedül dolgozzanak. Ez azonban nem munkahely-pótlék, hiszen mind munkakörnyezetüket, mind társaságukat maguk választják meg.
Adottak az eszközök, adott a szándék - a távmunka robbanásának most már "csupán" kulturális akadályai vannak: ragaszkodás a hagyományos munkarendhez és a munkamorál tehetetlensége. Ha ezek ledőlnek, valószínűleg gyökeresen átalakul a munka világa.
Az eredeti cikk a minok.hu-n:
http://www.minok.hu/node/4223
Angol forrás:
http://blogs.computerworld.com/high_gas_prices_promote_digital_nomad_lifestyle
2008. május 29., csütörtök
Darabokra szét
...mármint esek. Néha. Rendszeresen. Ez nagyon ciki, főleg így nyilvánosan bevallva (micsoda munkaerő az ilyen?!), de mindenki szépen szálljon magába, tegye a szívére a kezét, aztán lökje a magasba - de csak akkor, ha soha életében nem hullott szét, amit éppen csinált. Munka, háztartás, gyerek, élet, akármi.
Nekem most speciel a munka. Honlapot elemzek - próbálok. Mára van hét darab, négy különböző szempont szerint. Estére még kettő. Imádom ezt a munkát, de a harmadiknál rá kell jönnöm, hogy egyre rövidebbek az elemzések, ami nem kóser, mert igenis mindegyikben külön benne kell lennie minden részletnek, még ha tökegyformák is. A negyediknél már nem tudok koncentrálni. Ugyanazt látom lilában magam előtt, pedig ez dán, az előző meg lengyel volt.
Le kell állni egy kicsit. Nem baj, van meló ezerrel, akkor most csináljunk mást. Gyorsan megnézem a maileket, erre reagálni kell, most azonnal, hoppá, innen nem tudok chellót küldeni, nincs szerver. Nyomás a gmailre, vissza a fiókomra, átmásolni a levélszöveget, be a gmailbe, vissza a fiókhoz, mert ottmaradt a címzett neve...
Felrakok némi tartalmat is (még mindig összefolynak az elemzendők), húha, az a honlap nem érhető el, erről sürgősen szólni kell az üzemeltetőnek, de nem a chellóról, csukd azt be... még jó, hogy az ő címét vágom kívülről. Hát tartalmat nem teszek most fel, na talán a másikra, ott meg vár négy kész cikk, ki kell engedni őket. Gyorsan kenek hozzájuk valami képet, azt le kell tölteni, keresgélni, te jó ég, a böngészőmben 15 (!) ablak van nyitva, jobb, ha nem is gondolok rá... ja, írni is akartam, hol is van az előkészített anyag? Word kinyit, de már nyitva van több doksi is, mindegy, lesz még egy.
No fent vannak, képpel, a soroknak is van vége, mehet ki élesben.
Hopp, közben kopog a Skype, az egyik főnököm idelőtt két tartalomtervet, fejezzem be. Tegnapra. Jó. Mi van a honlapokkal? Jól vannak, köszönik. Tartalomterv, tartalomterv, ez megvan, elküldjem? Még ne, a végén még lereagálja estig, este pedig NEM fogok dolgozni, valami idő a törpéknek is kell...meg az apjuknak ;) Postázandó.
Honlapok. Na még egyet, úgyis mindjárt mennem kell. Megvan a negyedik. Estére maradt öt. Áááá, honlapra. Holnapra.
Nyomás, kölök megőszül a bölcsiben, másik az oviban. Laptop lecsuk, szemrehányóan villog, ki is kellene kapcsolni. Tűzróka, bezár - 18 lap van nyitva, biztosan bezárja őket? Be. Word, bezár. Igen, az egész csoportot. Lekapcs. Igen, egész biztos. Telefon. Nem, nem nézem már meg. Nem, majd este. Vagy holnap. Vagy na jó, még ma.
Nyaralni akarok...
Nekem most speciel a munka. Honlapot elemzek - próbálok. Mára van hét darab, négy különböző szempont szerint. Estére még kettő. Imádom ezt a munkát, de a harmadiknál rá kell jönnöm, hogy egyre rövidebbek az elemzések, ami nem kóser, mert igenis mindegyikben külön benne kell lennie minden részletnek, még ha tökegyformák is. A negyediknél már nem tudok koncentrálni. Ugyanazt látom lilában magam előtt, pedig ez dán, az előző meg lengyel volt.
Le kell állni egy kicsit. Nem baj, van meló ezerrel, akkor most csináljunk mást. Gyorsan megnézem a maileket, erre reagálni kell, most azonnal, hoppá, innen nem tudok chellót küldeni, nincs szerver. Nyomás a gmailre, vissza a fiókomra, átmásolni a levélszöveget, be a gmailbe, vissza a fiókhoz, mert ottmaradt a címzett neve...
Felrakok némi tartalmat is (még mindig összefolynak az elemzendők), húha, az a honlap nem érhető el, erről sürgősen szólni kell az üzemeltetőnek, de nem a chellóról, csukd azt be... még jó, hogy az ő címét vágom kívülről. Hát tartalmat nem teszek most fel, na talán a másikra, ott meg vár négy kész cikk, ki kell engedni őket. Gyorsan kenek hozzájuk valami képet, azt le kell tölteni, keresgélni, te jó ég, a böngészőmben 15 (!) ablak van nyitva, jobb, ha nem is gondolok rá... ja, írni is akartam, hol is van az előkészített anyag? Word kinyit, de már nyitva van több doksi is, mindegy, lesz még egy.
No fent vannak, képpel, a soroknak is van vége, mehet ki élesben.
Hopp, közben kopog a Skype, az egyik főnököm idelőtt két tartalomtervet, fejezzem be. Tegnapra. Jó. Mi van a honlapokkal? Jól vannak, köszönik. Tartalomterv, tartalomterv, ez megvan, elküldjem? Még ne, a végén még lereagálja estig, este pedig NEM fogok dolgozni, valami idő a törpéknek is kell...meg az apjuknak ;) Postázandó.
Honlapok. Na még egyet, úgyis mindjárt mennem kell. Megvan a negyedik. Estére maradt öt. Áááá, honlapra. Holnapra.
Nyomás, kölök megőszül a bölcsiben, másik az oviban. Laptop lecsuk, szemrehányóan villog, ki is kellene kapcsolni. Tűzróka, bezár - 18 lap van nyitva, biztosan bezárja őket? Be. Word, bezár. Igen, az egész csoportot. Lekapcs. Igen, egész biztos. Telefon. Nem, nem nézem már meg. Nem, majd este. Vagy holnap. Vagy na jó, még ma.
Nyaralni akarok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)